A film egy üres, egyhangú életet élő középosztálybeli család élete széthullásának krónikája. A három fejezet a család utolsó három évébe nyújt bepillantást. Nem mintha sok jelentősége lenne ennek.
Semmi különös dolog nem történik velük, siváran, monoton módon zajlik az életük: minden nap felkelnek, megmosakodnak, reggeliznek, a kislányt elviszik az iskolába, ők pedig munkába mennek. Este ugyanez, fordítva.
Azután egyik nap a család feldúlja a lakását, megsemmisíti az értéktárgyait, végül öngyilkosságot követnek el. A film valós történet alapján készült. A Gleccser (Eljegesedés)-trilógia nyitó darabja.
Az 1989-ben készült 104 perces osztrák filmdráma rendezője és egyben forgatókönyvírója Michael Haneke, akiről cikkünk végén hosszabban írunk.
A hetedik kontinens című filmet ma este, azaz június 3-án láthatod a Cinemax 2 csatornáján 20 óra 30 perctől. A filmet megismétlik ugyanezen a csatornán, másnap reggel 9-től, bár nem valószínű, hogy délelőtti tévézésre való.
Ha szeretnél a legfrissebb ma esti filmajánlónkról értesülni, akkor mentsd el ezt a linket, ezen mindent megtalálsz: https://librarius.hu/tag/film-ma-estere/
Michael Haneke rendezőről:
Michael Haneke osztrák filmrendező, forgatókönyvíró és producer, 1942. március 23-án született Münchenben, Németországban. Haneke a kortárs filmművészet egyik legelismertebb alakja, akinek munkái gyakran vizsgálják az erőszak, az elidegenedés és a társadalmi problémák kérdéseit.
Haneke Bécsben nőtt fel, és a Bécsi Egyetemen tanult filozófiát, pszichológiát és drámát. Pályafutását a német és osztrák televízióban kezdte, ahol több televíziós filmet készített. Első nagyjátékfilmje, a „Der siebente Kontinent” (A hetedik kontinens) 1989-ben jelent meg, és azonnal felhívta magára a figyelmet a hétköznapi élet brutális és rideg ábrázolásával.
Haneke karrierje során számos nemzetközi elismerést nyert. Kiemelkedő filmjei közé tartozik a „Funny Games” (1997), amelyet 2007-ben angol nyelven is újraforgatott, a „La Pianiste” (A zongoratanárnő, 2001), amely elnyerte a Cannes-i Filmfesztiválon a zsűri nagydíját, a legjobb női és férfi alakítás díját. A „Cache” (Rejtett, 2005) szintén jelentős kritikai sikert aratott.
A legnagyobb elismerést a „Das weisse Band” (A fehér szalag, 2009) és az „Amour” (Szerelem, 2012) című filmjei hozták meg számára. Az előbbi elnyerte a Cannes-i Arany Pálmát, míg az utóbbi szintén Arany Pálmát nyert, és az Oscar-díj legjobb idegen nyelvű film kategóriájának győztese lett.
Haneke filmjei ismertté váltak precíz rendezésükről, a hosszú beállításokról és a minimalista, de érzelmileg intenzív stílusukról. Munkáiban gyakran feszegeti az emberi természet és a modern társadalom sötét oldalait, szembesítve a nézőt saját erkölcsi és etikai kérdéseivel.
Michael Haneke ma is aktív a filmiparban, és továbbra is jelentős hatással van a kortárs filmművészetre.
