Janovics Jenő: színházigazgató, filmrendező, producer, mozitulajdonos, filmes vállalkozó, színész és producer. Igen, mindez egy személyben volt a Kolozsvárott dolgozó, alkotó művész. A magyar filmtörténet egyik fontos úttörője tehetséggondozással is foglalkozott, sőt a magyar filmművészet nem egy alakját indította el Hollywood felé. Zágoni Bálint, a kolozsvári Filmtett Egyesület ügyvezetője és Kurutz Márton, a Nemzeti Filmarchívum kutatási és gyűjteményi vezetője könyvének bemutatója a Tavaszi Margó utolsó napján nem csupán érdekes beszélgetés volt, de egészen különleges filmes pillanatokat is átélhettünk.
A Magyarok a világ filmgyártásában elnevezésű könyvsorozat újabb darabját a Nemzeti Filmintézet kiadásában rendkívül gazdag képanyaggal és különleges dokumentumok gyűjteményével vehetjük a kezünkbe. A kötet a cikk bevezetőjében felsorolt tevékenységeit, feladatköreit mind részletesen bemutatja, és az olvasás során a magyar kulturális élet egy rendkívüli személyisége bontakozik ki előttünk, aki még akkor is a kultúrát és a művészetet szolgálta, amikor őt zsidó származása miatt már egyre inkább perifériára szorították.
A szerzőkkel a Tavaszi Margó kötetbemutatóján Margitházi Beja, az ELTE Filmtudomány Tanszékének oktatója, filmkritikus beszélgetett. A most megjelent könyv előtt ugyan tizenöt évvel ezelőtt született már kötet Janovicsról, de annak a filmográfiája nagyon hiányos volt. Azóta sok új tény és információ is felmerült, és új filmek is rendelkezésre állnak – mondták el a szerzők. Felhívták a figyelmet arra is, hogy mivel Janovics neve nem forgott közszájon, filmjeit kolozsvári filmekként emlegették, amelyek Atlantiszként süllyedtek el a feledés tengerében.
Janovics Jenő személyét a Filmarchívumnál Balogh Gyöngyi fedezte fel, aki óriási energiával dolgozott a némafilmek felkutatása és összegyűjtése területén. 2021-ben bekövetkezett halála után Kurutz Márton vezette tovább az általa megkezdett munkát a polihisztor filmes munkásságának és az általa készített némafilmek feltérképezésének a területén. 2022-ben ünnepelte a magyar filmtörténet a Kolozsvárott tevékenykedő Janovics Jenő születésének 150. évfordulóját, aki egész életében a magyar színház és film ügyének érdekében tevékenykedett. A reprezentatív kötet az erre való emlékezést is szolgálja. A nevéhez fűződő 60 filmből jelenleg öt áll rendelkezésre, ebből négy teljes film és egy töredék, ezek a Filmarchívumnál találhatóak.
A kötet olvasmányos, különleges és jó minőségű képeket mutat be, nem csupán a filmgyártás hangulatáról, de annak minőségéről is, hangsúlyozták a beszélgetésben. Megtudhattuk, hogy az utolsó, Janovics nevéhez fűződő kópiát az USA-ban találták meg, holland feliratokkal, tehát a film megjárta Hollandiát is. Ennek az alkotásnak írója, rendezője, producere és főszereplője is maga Janovics volt, aki a beszélgetésben elhangzottak szerint gazdasági igazgatót és könyvelőt is képes volt meggyőzni arról, hogy a filmekben vállaljanak el egy-egy kisebb szerepet.
Azt a komoly fotóanyagot, amely a Filmarchívum birtokába került, egy aukción sikerült megszerezni, a körülbelül 200 filmfotóból több nem beazonosítható, filmkópia és forgatókönyv hiányában. Mégis, rendkívül gazdag illusztrációja a kor filmtörténetének, és ezekből a kötet jócskán bemutat darabokat. Janovics annyira haladó volt a filmgyártás területén, hogy 1913-ban a Pathé-tól hozott operatőrt és rendezőt, rendkívül fejlett labormunkával dolgozott, melyet sokszor a magyarországi területeken végeztek el.
A könyvből Szacsvai István színművész olvasott fel részleteket, melyből megtudhattuk, hogy akkoriban „Hogy Kolozsvár moziváros, azt látni lehet”. A város bővelkedett a mozikban, a jegyek nem is kerültek sokba, így a négy mozinál tülekedtek az emberek a bejutásért. Megtudhattuk, hogy a színház ugyanakkor tartott a filmtől, mivel azok általában színdarabok adaptációi voltak.
Margitházi Beja érdekes összevetésre kérte a beszélgetőket, amikor felvetette, hogy érdemes lenne kitérni arra, hogy milyen volt a színház műsorpolitikája akkoriban és ehhez képest milyen témájú filmek készültek. A szerzők elmondták, hogy Janovics drámatörténeti ciklusok bemutatásába kezdett Kolozsvárott, és emellett könnyedebb darabokat is műsorra tűzött. Ezzel egyidőben pedig a filmgyár elkészítette az első magyar presztízsfilmet, a Bánk bánt, melyet 1914-ben a később Hollywoodig eljutó Kertész Mihály rendezett. Kölcsönkért csecsemők címmel pedig bohózat is készült a filmvászonra.
Janovics annyira szenvedélyesen foglalkozott a filmmel, hogy a filmkészítésbe, melyre a színház nyári szüneteiben tudott sort keríteni, saját pénzét fektette be. A moziüzemeltetés volt az, amelyből a pénzt meg tudta szerezni a filmalkotások elkészítéséhez. Színészi alakításai is említést érdemelnek, erős, karizmatikus, ugyanakkor eszköztelen művész volt, ez derült ki a beszélgetésből.
A bemutató során részleteket láthattunk Az utolsó éjszaka és A tolonc című némafilmekből. Az első 1917-ben, a második pedig 1914-ben készült. Igazi időutazás történt, Szabó Ádám harmonikaművész közreműködésével átélhettük a régi idők filmvetítéseinek a hangulatát. Az NFI Filmlaborjának köszönhetően a kópiák, amelyeken még Jászai Marit is láthattuk, tökéletesen élvezhetőek voltak.
A kötet Janovics Jenő munkássága mellett miniportré sorozat segítségével mutatja be a filmtársulat tagjait, színészek, rendezők, muzsikusok, igazgatósági titkárok, és más munkatársak láthatóak a lapokon. A kötetből természetesen megismerhető Janovics filmográfiája is, a mintegy kétszázhúsz oldalból egy komplett portré rajzolódik ki. Külön fejezetet szenteltek azon filmes nagyságoknak, akiket Janovics fedezett fel vagy egyengette útjukat akár Hollywoodig is. Fekete László, Garas Márton, Kertész Mihály, Korda Sándor pályája és összekapcsolódása Jankoviccsal mind megelevenedik a lapokon.
Kurutz Márton a kezdetekről is beszélt, a munkát még a Covid időszak alatt kezdték el a Filmarchívum munkatársaival, és többször hangsúlyozta, hogy mindez egy komoly csapatmunka eredménye.
A bemutató után meg is vásároltam a kötetet, melynek kivitelezése Cuba Gergő grafikus, designer munkáját dicséri. Barkóczi Janka, a Filmarchívum munkatársa, kutató, archivátor, a kötet szerkesztője olyan sorrendben tárja elénk a rendelkezésre álló anyagokat és információkat, amelyek igazán élményszerűvé teszik az olvasást.
