Bősze Ádám zenetörténész, műsorvezető volt Szatmári Róbert vendége a radiocafé Enyhe katarzis című műsorában.
Az egy órás interjúban a zenetörténész szokatlan nyíltsággal beszélt az életéről, a hitéről és arról, hogy bizonyos helyzetekben miért nem tudja elengedni magát, hogy élvezze az életet.
„Biztos hogy van egy imidzs, amit én kialakítottam magamról, de ez nem pusztán a közönség felé, hanem általában a külvilág felé is él. Emögött az arculat mögött van egy-két olyan dolog, ami szégyelleni nem szégyellek, de azt gondolom, hogy nem biztos, hogy az általam kialakított képbe belefér”- mondja Bősze.
„Például szégyellem azt, hogy a hitemmel és a vallásommal nem foglalkozom. Az Istenhitem rendben van, de hogy a túróba nem tudom magam rávenni arra, hogy elmenjek templomba? Pedig vágyom rá. Hiányzik. Nem tudom, hány évtizede nem gyóntam… Hát, ezek ilyen nehéz dolgok, egyszer ezzel szembesülni kell, csak nagyon könnyen sodródom az árral, azt mondom, jó oké majd ezután…” – teszi hozzá a zenetörténész, amikor a személyes hitről kérdezi a műsorvezető.
Arról hogy mennyire tudja élvezni a életet, Bősze ezt mondja:
„Azt hiszem, saját magam szeretete az, ami hiányzik. Egyszer egy pszichológus ezt úgy fogalmazta meg, hogy szeresse már ezt a kis Ádámot, az önmagában levő kis Ádámot egy kicsit és ne állandóan csak a nagy Ádámmal foglalkozzon! Itt megvalósítom magam, ott megvalósítom magam, de ezen túl mi van? Épp most kaptam meg a könyvem első fél évi elszámolásából a honoráriumot, ez egy jobb fajta összeg volt. Régóta vágyom egy órára és egyszerűen nem tudom rávenni magam, hogy vegyek egyet magamnak mert lelkiismeret-furdalásom lesz.”
A beszélgetésben szó esik még a klasszikus zenei élet konzervatív mivoltáról, arról, miért kevéssé izgalmas Bősze számára a színház, arról, hogy a nagy zeneszerzők közül kinek volt a legbotrányosabb magánélete és arról is, miért finom az unikum és a sör.
A műsor korábbi adásai itt érhető el
