A TÁP Színház és a Trafó 25 éve dolgozott együtt, ami nagy idő. Hogy így ért véget a kapcsolat, annak története a 25 év mögött rejlik, nekünk nem tisztünk eldönteni, kinek van igaza, a kiindulópont most a Vajdai Vilmos levele, amit a Facebokkon tett közzé.
Behívtak a Trafóba megbeszélésre, ahol Barda Bea – akivel jó viszonyban vagyunk – megígérte, hogy októberben mehet két előadás az új darabunkból és decemberben három az Utas és holdvilágból. Ennek nagyon örültem. Pár nappal később meglepve olvastam tehát Bea indoklás nélküli sorait, hogy visszalépnek mindentől:
“Kedves Mind,
az a helyzet, hogy mindent meggondoltunk és mindent megfontoltunk és sajnos visszalépünk korábbi ajánlatunktól. Nem jó ilyet írni, de sajnos ez van. Ugyanakkor ez a mostani döntés messze nem zárja ki a távlati együttműködés esélyeit, és új irányt vesz majd a Trafó és a TÁP együttműködése. Barda Beáta”
Telefonon is beszéltünk, ekkor azt mondta, hogy egy, a Trafóban tartott bázisdemokratikus szavazás alapján, többeknek művészi kifogása volt az előadással. A nagy siker és dícsérő krtitikák után ezt kétkedve fogadtam.
Akkor sem említette az igazi okot, bár én sejtettem mi van mögötte. Annyit mondott, hogy visszalépnek és ezért ő vállalja a felelősséget. Ezt követően szóbeli megbeszélést is kértem, ahol a műszaki igazgatóval és Beával tárgyaltunk. Szerettem volna, ha írásos indoklást kapunk, a homályos szóbeli mellett. Megígérte, de ez egyébként azóta sem történt meg. Miközben a tárgyaláson világosan kiderült, hogy a műszak nem hajlandó velünk dolgozni, egész pontosan a díszletmunkások. Ezek után én kértem, hogy legyen egy közös megbeszélés is, vagy egy mediálás, minthogy mi nem tudtuk elmondani a véleményünket és teljesen nélkülünk döntöttek, egyoldalú vélemény alapján. Szerettem volna megértetni velük, hogy mi egy oldalon állunk és jó lenne, ha nem egymást falnánk fel, miközben a polarizált országunkban is éppen ez zajlik. Jó lett volna kulturáltan, vagy akár harcosan is, de szemtől szembe tisztázni mindezt a műszakkal, hogy mindenki elmondhassa az érveit és a véleményét.
Én 38 éve dolgozom a Katona József Színházban. Leginkább játszom, de rendeztem is és volt közös Katona-TÁP produkció is. Ez alatt az idő alatt egyetlen hasonlóan végződő, vagy helyrehozhatatlan súrlódás nem volt közöttem és a műszak bármely tagja között. Nyilvánvalóan azért is mert ők ugyanúgy a magukénak érzik, mint a színészek, a rendezők vagy az egyéb munkatársak, akik részt vesznek, vettek egy-egy produkció létrehozásában. Itt is az egyenlőség híve vagyok. A Trafóban jóideje – talán csak az első pár évet leszámítva – láthatóan nem szeretik, nem érzik magukénak az oda vendégként érkező különböző produkciókat. És vajon, ha kizárólag velem volt problémájuk, akkor miért bántak, beszéltek sokunkkal az előadás létrehozói közül, úgy mint a …… szóval csúnyán..? És ez tényleg nem csupán a TÁP tapasztalata, sok egyéb neves társulat is megerősítette ezt. Most hogy ez a probléma rajtunk keresztül napvilágra került nagyon sokan jelzik is nekem, hogy szörnyű volt a munka a Trafóban a műszakkal. Ezeknek egy részét írásban is megkaptam. Hogy nyilvánosan nem mindenki vállalja, az természetes. A kiszolgáltatottság része, hiszen mi van ha többet nem mehetnek a Trafóba, ami szinte már az egyetlen hely, ami megmaradt a függetleneknek.
Amikor Dézsi Fruzsi az általa írt darabot csinálta, mint TÁP előadás, a Trafó nagyteremben, ő is sokat panaszkodott a lehetetlen állapotokra, a kevés időre. Hogy ezek miatt nem sikerült befejezni bemutatóra például a világítást sem. Amúgy végül azt az előadást sem játssza a Trafó, ki tudja miért… Ezek a dolgok sosem voltak transzparensek, átláthatók; hogy mikor, milyen indokok alapján játszanak vagy nem játszanak és milyen időközönként, egy-egy megbízhatóan teltházas Tápos produkciót. Ez a bizonytalanság nagyjából az előadások halálát is jelenti.
Reméltem, hogy nem kell megírnom ezeket a sorokat, mert nem szerettem volna szítani a feszültséget és még kellemetlenebb helyzetbe hozni a Trafót és munkatársait, akikkel oly sok szép élmény kötött össze az elmúlt 25 évben.
Ennyit szerettem volna elmondani a felmerülő , problémák, félreértések kérdések okán.
Vajdai Vilmos
Táp színház
