Tévedés lenne Magyar Péter személyében messiást, politikust, államférfit, néptribunt, vagy bármi ilyesmit látni, kedves polgártársaim! Nem, nem, és tényleg nem, nem ez. Ő bizony valami teljesen más. Lírikus, mégpedig a legnemesebb fajtából, költő, hogy ennél is tovább menjek: haiku író.
5-7-5 az elfogadott szótagszám a verses művészet e Távol-Keleti bonsaiánál, a haikunál. Rövid kis sorok, gyönyörködés, ihletettség, meghökkentés, talán megvilágosodás. Nem tudom pontosan, mi a haiku célja, talán ezek a fentiek, talán még ennél is több. Felébreszti az embert, megmosolyogtatja, gyönyörködteti, elgondolkodtat, és az 5-7-5 számú lírikus tánclépés után szinte más emberként távozunk a parkettről. Talán jobbá válunk, finomabbá, bölcsebbé.
A haikuvilág egyik nagy mestere, Macuo Basó sokat vándorolt Japán-szerte. Járta a tájat, emberekkel találkozott, és ki tudja, néha talán egy-egy szekérre is felpattant a piactéren, hogy onnan mondja el haikuit a közönségnek.
„Árad a Tisza” – kezdi költeményét Magyar Péter, és eszembe jut, hogy a japán haiku írók is szívesen írnak természeti képekről. Madarak, hegyek, telihold, bogár, szellő, felhő. Ha ismernék festői folyónkat, talán őket is megihletné. De itt van nekünk Magyar Péter, aki szerencsére megemlíti költeményében a gyönyörű folyót, a Tiszát. Ami, mint tudjuk, most árad. Csodálatos kép. Ecsetre kívánkozik egy ilyen dinamikus pillanatkép, a természet mozgása, a folyó áradása. Szóval, modern költőnk ezzel indít, hozzáteszem: mesterien.
Árad a Tisza – megvan tehát az első öt szótag, és úgy tűnik, hogy a vándorköltő minket kér arra, hogy folytassuk. Tényleg! Nem viccel, párbeszédre hív. A nemes lelkű közönség folytathatja a megkezdett haikut, tovább írhatják a sorokat, feltéve ha ihletett állapotban vannak ők is. És hát hogyne lennének! Ilyen korszakot élünk.
Nem félünk! Nem félünk! – zúgja egy emberként a tömeg vissza a kisteherautó irányába. Ezrekből lett hirtelen költő, és én bizony elhiszem nekik. Úgy tűnik, tényleg őszinte mű íródik itt közösen. Igen, alakul a mű, készül az új haiku, most már csak a folytatását kell megírni, a következő szótagokat kell megformálni. Szerintem menni fog, lépésről lépésre, tégláról téglára, betűről betűre fognak haladni, és kész lesz a mű.
Egy kíváncsi légy
zümmög nyári napon a
folyó partjánál.
Írta: Séra András, a tűnődő Kolostor Őre
