A Magyar Országgyűlés egyhangú határozata alapján április 12-e 2012 óta a Felvidékről kitelepített magyarok emléknapja. Baska József, akit rendszeresen vertek az iskolában azért, mert magyarul beszélt a szünetekben, testvéreivel és szüleivel mindenüket hátrahagyva egy szénásszekéren menekült Magyarországra. A Beneš-dekrétumok következtében 1947-ben kényszermunkára deportált család legidősebb gyermekének emlékanyagát lánya, Baska Barbara állította össze a Baska magyarul beszél című kötetben.
A Baska magyarul beszél című dokumentumfilm – és a kötet is – Baska József képzőművész történetén, az ő és családja személyes tragédiáján keresztül állít emléket a Felvidékről kitelepített magyarságnak.
„Verekedtem Apámért,
Anyámért,
megvertek a hazámért.”
Baska József (1935–2017) a felvidéki Dernőn született. Magyarországon vált művésszé. Az Iparművészeti Főiskolán diplomázott. 45 évet tanított az Iparművészeti Egyetemen, a rajzi tanszéket vezette évtizedekig. Művészgenerációk sorát állította pályára. Munkásságáért a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjét és Érdemes Művész kitüntetést kapott.
Felesége, Rényi Katalin Munkácsy Mihály-díjas festőművész. Gyermekeit is művésznek nevelte, Balázs és Barbara mindketten grafikusművészként és filmrendezőként is dolgoznak.
1945-től a Beneš-dekrétumok következtében a Csehszlovákiában élő magyarokat különböző atrocitások érték, és sokukat deportálták. Ez várt a tizenkét éves Baska Józsefre, a szüleire és a három testvérére is. Ők azonban nem törődtek bele a sorsukba, és mindenüket hátrahagyva Magyarországra menekültek…
Baska József már felnőttként eleveníti fel a sok évvel korábbi, sorsdöntő téli éjszaka előzményeit és drámai pillanatait.
Részlet a Baska József magyarul beszél című könyvből:
Katonák, egy egész szakasz, rendőrök közelednek felénk sietve, fekete kalapos civilekkel a szekérúton.
A malomházunkig tart az út, csak egy gyalogösvény vezet tovább, azt gondoltam, itt mennek át a püspökkertek felé – de nem. Néznek be az ablakon, többen hátraindulnak az istálló felé, az udvaron fekvő szálfákon is ülnek puskáikat maguk mellé téve. Nagyot nyikordult a malomajtó. Ide jöttek! A nyitott konyhaajtóban udvariaskodnak egymással, hogy ki lépjen be először – civilek, a tiszt vagy a rendőrök –, sokan vannak, alig férnek be. Szótlanul megnéznek mindent, a bútorokat, az edényeket, a kemencét, benyitottak a kisszobába is, de főleg minket mustráltak tanácstalanul, a négy apró gyermek láttán kis sajnálatféle volt a tekintetükben.
A civil hivatalnokok iratokat szednek elő, és félretolva irkáimat az asztalon, egyeztetni kezdik az adatokat.
– A szüleitek hol vannak? – kérdi az egyik hivatalnok.
Rémületemben elég sokáig nem válaszoltam, a tiszt ingerülten megismétli a kérdést. Továbbra is hallgatva meredtem a tisztre, kínosan hosszan, már-már azt hittem, meg sem bírok szólalni, ekkor a félig nyitott ajtóban Mama állt meg kifulladva, láthatóan hazáig szaladt, és alig tudta összeszedni magát. Az egyik úr szinte szívélyesen mondja:
– No, megjött a háziasszony, ugyebár?
Fekete nagykendőjét a kezében tartva Mama csak állt, és nézett.
– Maga Baskáné?
– Mit akarnak?
– A kormányunk határozata értelmében magukat az északnyugati határvidékre, Szudéta-földre telepítjük ki. A kitelepítési végzés itt van, most lép életbe, és három nap múlva lejár. Akkor egy teherautó jön magukért, mindent pakoljanak össze, addig őrizet alatt lesznek, a portát nem hagyhatják el.
A kötetről bővebben: https://mora.hu/konyv/baska-magyarul-beszel/
A Baska magyarul beszél film Facebook oldala: https://www.facebook.com/baskamagyarulbeszel
