Az Index értesülései szerint 2024. március 12-én délelőtt feszült légkörű szenátusi ülést tartottak a Zeneakadémián, amelyen mintegy hatvan diák vett részt. Németh Zoltán István, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Hallgatói Önkormányzatának (LFZE HÖK) elnöke is felszólalt a rendezvényen. Beszédében kifejtette, hogy az egyetemi vezetés bizonyos döntéseinek és azok következményeinek fényében fontosnak tartják, hogy kritikusan áttekintsék a jelenlegi helyzetet.
A HÖK elnökének beszéde:
„Tisztelt Szenátus, tisztelt Rektorhelyettes Úr, kedves Kollégák és Hallgatók!
Először is hálásan köszöntök minden résztvevőt, köszönöm, hogy részt vesznek-vesztek ezen a szenátusi ülésen, amely az egyetemet érintő jelenlegi kihívások és aggodalmak kapcsán nagy hangsúlyt kapott. Ma több olyan fontos ügyről beszélnék, amely nem csak az egyetemi munkavállalókat érinti, hanem alapvetően befolyásolja az intézményünk jövőjét és működését.
A közelmúlt eseményei fényében azonban elkerülhetetlenül szembe kell néznünk egy olyan kérdéssel, amely alapjaiban érinti az egyetemünk irányítását:
sajnálatos módon észleljük, hogy kancellár úr egy éve nem jelenik meg a szenátusi üléseken, így nem tudunk tőle személyesen érdemi információkat kapni az üléseken, sem pedig közvetlenül feltenni neki a kérdéseinket.
Ez az elhúzódó távollét nem csak formális szempontból aggasztó, hanem alááshatja a közvetlen párbeszédet az egyetemi vezetés és a hallgatói közösség között. Ez az állapot aggodalomra ad okot, és felveti a kérdést: hogyan engedhető meg jogilag, hogy egy ilyen kulcsfontosságú pozíciót betöltő személy ilyen hosszú ideig távol maradjon a szenátusi döntéshozatali folyamatoktól? Ezért, Rektorhelyettes Úr, önhöz fordulok kérdésemmel: milyen jogi keretek között engedélyez az egyetemi szabályzat egy ilyen hosszú távollétet, és milyen lépéseket tehetünk annak érdekében, hogy a jövőben a kancellár úr aktívabban vegyen részt az egyetemi szenátus munkájában? Az egyetemi vezetés átláthatósága és a szabályok betartása elengedhetetlen az intézményünk jó működéséhez, és fontos, hogy megfelelő válaszokat kapjunk erre a jogi kérdésre.
Az utóbbi időszakban sok egyetemi munkatárs (legalább 20) váratlanul távozott tőlünk, és ezúton is szeretném kifejezni mély tiszteletünket és köszönetünket minden olyan kollégánknak, aki hozzájárult az egyetemünk sikeréhez, és akik most új kihívások elé néznek. Munkájukkal és elkötelezettségükkel nemcsak szakmailag, de emberileg is gazdagították közösségünket. A velük való búcsú pillanataiban rá kell döbbennünk, hogy minden egyes munkatársunk nélkülözhetetlen része volt az egyetemi közösségnek, és a munkájukkal hozzájárultak az egyetem fejlődéséhez. Mindannyiuknak hálásan köszönjük, és sok sikert kívánunk a jövőbeni útjukhoz.
Azonban a munkatársak távozása és annak körülményei nem csupán egyéni tragédiák, hanem az egyetem egészét érintő problémákat is felvet.
Az egyetemi vezetés egy részének döntései és azok következményei miatt úgy gondoljuk, hogy eljött az idő, hogy kritikusan szemléljük a jelenlegi helyzetet. Az egyetemi közösség elvárja az egyetem vezetésétől, hogy ne csak a jövőt tervezzék és szervezzék meg, ne csak álmodozzanak az egyetemi struktúra részletes ismerete nélkül, hanem vállalják a felelősséget a múlt eseményeiért is. A munkavállalók felmondásaival kapcsolatos döntések nemcsak az érintettek számára hoznak nehézségeket, hanem az egész intézményt is érzékenyen érintik. Véleményem szerint az egyetem vezetése ebben a nehéz helyzetben nem csupán irányító szerepet tölt be, hanem példát is mutat a tiszteletteljes és etikus munkahelyi környezet megteremtésében.
Egy ilyen etikus környezetbe nem fér bele az egyetem egykori rektorával történő üvöltözés.
Ezenfelül felhívom a figyelmet az egyetem vezetésének kommunikációjára. Az átláthatóság, az információk megfelelő időben történő megosztása elengedhetetlen az intézményi bizalom fenntartásához. Egy teljes egyetemi átszervezés menetét az Intraneten, a hallgatók elől teljesen elzárva lekommunikálni szerintem több mint aggasztó, és a hallgatókat ezáltal másodrendű polgárként kezelik. Kancellár úr leveléből idézek: »Bár annak megítélése, hogy milyen ügyek/feladatok tartoznak, tartozhatnak vagy tartozzanak a hallgatói közösségre, és milyenek az egyetem menedzsmentjére (vezetőire), lehet eltérő, közös egyetemi érdek, hogy minden kérdésben megalapozott információk álljanak az érintettek rendelkezésére.« Most itt vagyunk, hogy megmutassuk: minket érdekel, hogy mi zajlik az egyetemünkkel, főleg akkor, ha félinformációkat kapunk meg igazságként tálalva.
Ezenkívül aggodalommal tölt el minket, hogy hasonló tendenciákat látunk a költségvetést és pénzügyi beszámolókat érintő felterjesztések visszavonásával kapcsolatban, mint tavaly. Az anyagi bizonytalanságok kockázatokat hordoznak magukban, és az egyetem jövőjének stabilitását veszélyeztethetik. Felkérjük az egyetemi vezetést, hogy gondosan vizsgálja meg ezeket a döntéseket, és szükség esetén konzultáljon a szenátussal és más érintett felekkel az optimális megoldások megtalálása érdekében.
Tisztelt Szenátus, kérem, hogy vegyük komolyan ezeket a kérdéseket, és dolgozzunk együtt azért, hogy az egyetemünk erősebb és átláthatóbb legyen. Egy olyan intézményért tegyünk, ahol a döntések a közösség egészének javát szolgálják. Ha a fenti aggályokra és kérdésekre nem születik megfelelő és időszerű válasz, arra számíthatunk, hogy
a hallgatói közösség az elmúlt 149 évben nem tapasztalt módon fejezi ki elégedetlenségét, ami tovább súlyosbíthatja az egyetem jelenlegi helyzetét és mélyítheti az intézmény iránti bizalom hiányát, ezáltal országos és nemzetközi botrányt válthat ki.
A döntés a kancellár úr kezében van” – mondta beszédében a HÖK elnöke.
