Lapunk képszerkesztőjének, Kovács Bodor Sándor fotóművésznek Az én városom címen nyílik fotókiállítása február 15-én Salgótarjánban, a József Attila Művelődési Központban. A megnyitón közreműködik Kántor Zoltán és a Váczi Gyula Alapfokú Művészeti Iskola tanulói.
A tárlat március 28-ig ingyenesen látogatható a művelődési ház nyitvatartási ideje alatt.
Megkértük kollégánkat, hogy a szűk kiállításhíren túl ossza meg velünk gondolatait a fotózásról, vagy az aktuális kiállítás képeiről, akár egy korábbi írásával. Láthatóan jót tett az inspiráló felkérés, a következő írást kaptuk tőle, ami számunkra oly ismerősen mutatja be, hogyan is gondolkodik ő a fotózásról:
Szomjas galamb Fotó: Kovács Bodor Sándor
Mindig csak képeket (részlet egy hosszabb írásból)
Valahol olvastam, hogy egyszer, amikor a magyar jazz kiválóságai éppen azon vitatkoztak, hogy ki a legjobb jazzgitáros a világon, és az akusztikus hangszeren játszókat vegyék-e külön, vagy sem, de ha igen, akkor az acélhúros hangszert meg kell különböztetni a damilostól, szóval a vita tetőpontján felállt Babos Gyula és azt mondta: Én vagyok a világon a legjobb Babos Gyula!
Valahogy így vagyok én a fotózással, mert ebben a bommotban szerintem nincs semmi nagyképűség, pont arról szól, ami a lényeg: Amit te tudsz a hangszereddel, kameráddal, festőecseteddel, azt jó eséllyel nem tudja más. A hely, amit magányosan bejársz, miközben várod a fények finom derítését, és ha szerencséd van az együttállások egy szép kompozíciót vetítenek eléd, akkor lesz egy kép, ami csak a tiéd, és azt már senki nem veheti el tőled.
Nyilván vannak ellenpéldák, ha a labdarúgó világbajnokság döntőjében százhuszonkét akkreditált fotós dolgozik, akkor valószínűleg akad majd egy közöttük, aki a legsikeresebben kapja el az egyébként megismételhetetlen, legfontosabb pillanatot. Más kérdés, hogy ez mennyire szakma és mennyiben művészet.
A fotózás másik oldalán vannak azok a mesterek, akik különböző archaikus eljárásokkal, például dagerotípiával dolgoznak, esetenként 100 évesnél régebbi, fából készült camera obscurát használva. A hosszú expozíciós idő, ami akár órákban is mérhető, mozdulatlan kompozíciót feltételeznek, és a kép egyetlen példányban készül. Másoknál a fényképezőgép csak egy eszköz, valójában fotó alapú képzőművészetet művelnek. Kurátorok. koncepciók, portfóliók, diplomamunkák, akár évekig tartó projektek szabják meg tevékenységüket. A legismertebb és legnépszerűbb képek a sajtófotók közül kerülnek ki, ennek fajtáinak felsorolásától most megkímélném az olvasókat, naponta találkozhatnak velük a digitális térben, akár százszámra.
(…)
A lényeg, hogy élvezd a fotózást, ne törődj a trendekkel, csak magadra figyelj, és a képek majd szeretni fognak téged, meglátod!
Hatvanas évek. Fotó: Kovács Bodor Sándor
Kovács Bodor Sándor (1955-, Vác)
1987-1993 között a Nógrád Megyei Múzeumok dokumentumfilmese
1994-2002 között a Soros Alapítvány ösztöndíjasa
2005-2014 között a Pannonhalmi Arcus Temporum Fesztivál dokumentumfilmese és fotográfusa
1994-től kezdődően filmjeit számos európai fővárosban, illetve Torontóban és Jeruzsálemben is bemutatták
2007-től a Rónai Művésztelep (Rónart), 2010-től a Rónai Anzix (Európa legkisebb intermédia fesztiválja) szervezője
2006-2021 között a Tarjáni Városlakó Magazin fotográfusa és képszerkesztője
2022-től a Librarius.hu képszerkesztője, ezidáig több mint 60 írás szerzője (https://librarius.hu/tag/kovacs-bodor-sandor/)
LEGFONTOSABB ÖNÁLLÓ FOTÓKIÁLLÍTÁSOK:
Jelenetek egy el nem készült filmből (Balassagyarmat, 1995) Egy hely…Jeruzsálem (Salgótarján, 2001; Budapest, 2002; Pannonhalma, 2006) „Bárki vagy…” (Szeged – Fogadalmi templom, 2005) Cigánygyerekek (Salgótarján, 2005) Retrospektív (Salgótarján, 2011) Fénykeresők – Kovács Leával (Salgótarján, 2019)
KÜLFÖLDI ÖNÁLLÓ TÁRLATOK:
Egy hely…Jeruzsálem (Párizs – Magyar Intézet, 2002; Antwerpen, 2004; Eupen, 2005)
FILMES DÍJAK:
Városi Televíziók I. Országos Fesztiválja – II. díj (1994)
Országos Független Filmszemle – A legjobb portréfilm (a Független Producerek díja) 1996
Országos Tematikus Filmszemle – I. díj a film kifejezőerejéért (Kék madár) 1996
FOTÓPÁLYÁZATOK:
Izrael képekben (2008) – Portré kategória: I. díj; Élet kategória: II. díj; Közönségszavazás: I. díj
Új Magyarország (2009) – II. díj
Duna legendárium (2011) – a litera.hu pályázata – I. díj
André Kertész fotópályázat (2012) – I. díj
Radnóti
