Nagykároly, 1891. Ady Endre az elemi iskola befejezése után a Nagykárolyba, a piarista gimnáziumba került. 1888-tól tanult itt, négy évig és itt írta meg első verseit, és kötött életre szóló barátságokat is. Ennek az időszaknak dokumentuma a harmadik év végén kapott iskolai bizonyítványa. A kézzel kitöltött nyomtatvány így szól:
„Ady Endre, született 1877. év november hó 22-ik napján Ér-Mindszenten, Szilágy vármegyében ev. ref. vallású, az 1890–91 iskolai évben a kegyesrendeiek vezetése alatt álló nagykárolyi r. kath. főgymnasium harmadik osztályában következő bizonyítványt érdemelt:
Vallástan jeles
Magyar nyelv jeles
Német nyelv jó
Latin nyelv jeles
Görög nyelv ―
Történelem jeles
Földrajz jeles
Természetrajz ―
Természettan ―
Mennyiségtan jeles
Rajzoló mértan jó
Bölcsészeti előtan ―
Szépírás ―
Tornázás jó
Román nyelv ―
Ének ―
Írásbeli dolgozatainak külalakja: rendes
Magaviselete: jó
A tanári testület zárértekezleti ítélete: felsőbb osztályba léphet.”
A „Nagy-Károlyban, 1891. évi június hó 29-ik napján” kelt bizonyítványt Malonyay István igazgató (és kegyes tanítórendi áldozópap), valamint Kovács Endre osztályfőnök (és szintén kegyes tanítórendi áldozópap) írták alá. Malonyay 22, Kovács pedig 7 éve tanított ekkor.
Ady, mint látható, mindenből nagyon jól teljesített, csak az osztályfőnök és Kozma tanár úr rontott egy-egy osztályzatot német és „tornázás” tantárgyból.
Ady nagykárolyi évei alatt nem volt az önképzőkör tagja – azon egyszerű oknál fogva, hogy azt akkor még nem alapították meg. Az önképzőkör helyett diáklapot, illetve lapokat szerkesztett: a nagykárolyi második, illetve negyedik gimnáziumi évében, azaz 1889/90-ben és 1891/92-ben. Egy későbbi levelében írta: „Én valójában már Nagykárolyban II. és IV. gymn. koromban csináltam írott lapot”, másutt pedig részletesen beszél ezek közül az elsőről: „Lapot először Nagykárolyban csináltam Bogcha Pál barátommal a piaristák gimnáziumának második osztályában. E lappal pórul jártunk, holott modern, kitűnő revü volt, mert Bogcha is, én is prédikátumosan írtuk írásaink alá a nevünket aztán egy derék, kegyes tanár kezébe került a lap.” Hogy mi lehetett ezekben a lapokban, nem tudni, de a költő öccse, Lajos szerint Ady „a károlyi években sűrjen írogatott verseket, de ezek a versek kivétel nélkül verses csúfolódások voltak tanulótársai vagy egy-egy kevéssé szimpatikus tanár ellen irányzott éjjel”.
Talán ezért is volt a magaviselete csak jó, és nem példás, és talán ezért volt egy év kihagyás: harmadikban ugyanis nem „csinált” lapot.
Mint minden bizonyítványból, ebből is egyetlen létezik. Jellegét tekintve kézirat, amely nagyon is hozzátartozik az Ady-jelenséghez. Értelemszerűen jó ideig Ady Endre birtokában volt, majd vélhetően családja, édesanyja őrizhette meg.
Az egyedi életrajzi relikvia hamarosan az Antikvárium.hu kézirat- és könyvárverésén kerül majd nyilvánosságra.
Korábbi cikkünkben Ady és Csinszka közös budapesti lakásában jártunk
