A magam részéről már türelmetlenül vártam Breier Ádám legújabb filmjének, a Lefkovicsék gyászolnak premierjét. Ezért gondolkodás nélkül vettem meg a jegyemet a premier előtti vetítésre és közönségtalálkozóra, amelyet múlt pénteken tartottak az Uránia Nemzeti Filmszínházban. A zsidó kultúrkörben játszódó alkotás egészen másról szól, mint amit eddig ebben a témában megszokhattunk. Kár lenne kihagyni, hamarosan érkezik a mozikba.
A Nemzeti Filmintézet Inkubátor programjának támogatásával készült film által boncolgatott kérdéseket vallástól, hittől és kulturális kötődésektől függetlenül mindenki magáénak tudja érezni. Lefkovicsék történetének mélyén évek óta megoldatlan családi konfliktus húzódik, mely apa és fia kapcsolatában csúcsosodik ki.
Miért nem beszél évek óta egymással két ember, akiket az egyik legfontosabb és legszorosabb emberi kapcsolat fűz össze? Hogyan tud segíteni ebben egy harmadik generáció, akinek képviselőjét egy olyan izraeli származású, Magyarországon élő kisfiú játssza (Leo Gagel), aki az első pillanattól kezdve belopja magát a szívünkbe? A hit összeköt vagy inkább elválaszt két családtagot egymástól? Ki hogyan gyászol? És mások hogyan reagálnak erre? Egymásra találhat-e két, minden értelemben egymástól eltávolodott apa és fia?
Íme az előzetes:
Bezerédi Zoltán és Szabó Kimmel Tamás kettőse viszi magával a filmet, és mindkettőjük színészi játéka kimagasló. A film műfaja a dramedy, és a forgatókönyvírók nagyon ügyesen balanszíroznak a drámai jelenetekbe beiktatott poénokkal, helyzetkomikumokkal, amelyek a film különlegességét adják.
A történet spoilerezése nélkül: Bezerédi Zoltán egy ateista bokszedzőt alakít, míg Szabó Kimmel Tamás az Izraelbe kivándorolt, ott családot alapított és mély hitre talált fiát játssza, aki már a saját fiával érkezik haza édesanyja temetésére, és a hagyományok szerint az egy hetes siva megtartására.
Apa és fia évek óta nem kommunikálnak egymással, így kapcsolatukat rengeteg kibeszéletlen múltbeli történés feszíti. Ez tehát az alaphelyzet, és innen bontakozik ki egy változatos, az érzelmeinket széles skálán mozgató történet, mely betekintést enged a zsidó hagyományokba is.
Az, hogy Bezerédi Zoltán egy vérbeli, remek színész, már régebb óta így gondolom, de Szabó Kimmel alakítása ebben a filmben óriási pozitív meglepetés volt a számomra. A mozifilm mögé képzelve – és a beszélgetésben is megerősített – hatalmas erőfeszítés és munka is a fejemben járt közben, hiszen Szabó Kimmel folyékonyan beszél héberül a különböző jelenetekben és megjelenésében is hűen hordozza egy hithű zsidó ember ruházatát, kinézetét.
A filmnek az is nagy pozitívuma, hogy a laikusokat is megismerteti ezen közösség rituáléival, hagyományaival, teszi mindezt közérthető módon, a figyelmet folyamatosan fenntartva.
Érdemes belenézni a werkfilmbe is:
A vetítés utáni beszélgetésben Bezerédi Zoltán színművész, Breier Ádám rendező, Csaba Bálint forgatókönyvíró, Felszeghy Ádám és Ausztrics Andrea producerek vettek részt.
Breier Ádám elmondta, hogy saját családja jelentette először a kiindulópontot a forgatókönyvhöz, de azután fokozatosan eltávolodott ettől, ahogyan új és új figurák kerültek be a történetbe, és az apa egyre izgalmasabb szereplővé vált. A filmet Breier a nagynénjének ajánlja, aki a film készítésének ideje alatt eltávozott, de mindez talán azzal az okkal történt, hogy így segített neki a történet elmesélésében.
A dramedy műfaji kihívása, hogy sok vicces jelenet, poén végül kikerült a filmből, megtalálva a dráma és a nevetés közötti állapotot.
Az Inkubátor program kapcsán az alkotók elmondták, hogy kis költségvetésű filmről lévén szó meg kellett tanulniuk együtt élni az adottságokkal, és a kompromisszumok mellett a legjobbat kihozni a lehetőségekből.
Szerintem ez maximálisan sikerült, mert a film látványvilágán ebből semmi nem érzékelhető abban az értelemben, hogy a történethez hű tereket, jelmezeket látunk.
Kiemelték, hogy a magyarországi zsidó közösség szervezetei is nagyon sok mindennel hozzájárultak ehhez, tagjaik feltűnnek például a házba mindennap imádkozni visszatérő férfiak csapatában.
Bezerédi Zoltán őszintén beszélt arról, hogy ő bizony nem sokat gondolkodott azon, hogy elvállalja-e ezt a szerepet. A ’90-es évek óta ismeri a rendezőt, már Breier kiskorában találkoztak, nem mindennapi körülmények között. Breier édesapja ugyanis, aki szintén a film világában dolgozott, a saját lakásuk fürdőszobáját ajánlotta fel szó szerinti szétverésre egy forgatás alkalmával, így maradandó lett az élmény, melyet Breier fiatalként nézhetett végig.
Bezerédi maga is eljárt boxedzésekre a film kedvéért, a Kőbánya SE-ben talált rá Kovács Mária edzőre, aki a fő fogásokat megtanította neki. A már emlegetett Leo Gagelt a magyarországi zsidó közösségben élő 8-10 éves gyermekek között keresgélve találták meg, míg Szabó Kimmel Tamást hosszas casting után választották a másik főszerepre.
Mivel a filmben fontos szerep jut egy szekrénynek, melyet az alkotók maguk terveztek, a beszélgetésben a díszletezésről is szó esett. Breier elárulta, hogy a film készítői otthonról is hoztak berendezési tárgyakat, hogy még élethűbben rendezzék be a teret.
Ha már a boxot emlegettem, nem tudok említés nélkül elmenni a filmben Bezerédi tanítványát játszó Feri figurája mellett, aki a forgatáson még csak 14 éves volt, és Breierék a boxedzésre járó fiatalok között találták meg, hosszú rábeszélés után vállalkozott csak szöveges szerepre. Alakítása maradandó, nagy kár lett volna érte, ha nem vállalja el a boxedzőhöz mindvégig hűséges, alázatos és kitartó tanítvány szerepét.
Ausztrics Andrea producer külön is kiemelte, hogy kifejezett cél volt egy nem a holokausztról szóló, de mégis zsidó kultúrkörben játszódó filmet készíteni, ugyanis nagyon kevés ilyen forog, főként a mi régiónkban. A Lefkovicsék gyászolnak boncolgatja az egy családon belül élők különböző szeretetnyelvét, azt, hogy mindenkinek tiszteletben kell tartania a másik gyászát, és el kell fogadnia azt is, hogy a másik ember hogyan próbál nevetni ilyenkor.
A filmnek nagyon jó a külföldi fogadtatása, Palm Springsben, New Yorkban is szerepelt, az alkotók mindenhol azt érezték, hogy fontos gondolatok fogalmazódnak meg a nézőkben a vetítéseken. A család, a családon belüli konfliktusok feloldása és a múlttal való szembenézés témái nem ismernek országhatárokat.
Legközelebbi és egyelőre még premier előtti vetítési időpont:
Február 19., 20:00 óra Uránia
