Élményolvasó – Annie Ernaux: Az esemény
Mindig is úgy éreztem, a könyvek – ha figyelsz, s érzékeny vagy erre – hajlamosak titkos folyosókon kézről-kézre adni az olvasót, így egyikből következhet a másik.
Ez éppen jó pillanat ennek elismerésére: tegnap este az ír Claire Keegan megrázóan szép szikárságával zártam, ma reggel a tavalyelőtti Nobel-díjas Annie Ernaux kíméletlen tömörségével folytattam.
Hatalmas erő van ebben az önvizsgáló történetben, amelyben hidegnek tűnő kíméletlenséggel szemléli ifjúkori énjét, hogy megértse az átlépést a szakadék felett. Talán ma már nehéz belegondolni, de 1964 Franciaországában tiltott volt még az abortusz, ő pedig végigjárja e megalázó procedúra akkor társadalmon, szabályokon, elfogadáson kívüli poklát, figyelve, s évtizedekkel később pontosan leírva teste-lelke minden rezdülését, s az őt körülvevő világ reakcióit is.
Előbb Joan Didion esszéisztikus emlékező szelleme jutott eszembe erről az asszonyról, aztán már egyre inkább Nádas Péter autizmust súrolóan minden apró részletre kiterjedő, szenvedélyesen megismerő írói tekintete.
“Az esemény” egy vidéki, alsóbb osztályokból jött, a hagyomány béklyóit az akkori baloldalisággal lerázó első generációs értelmiségi nő mélységesen személyes nagy műve az életről, amelyben helyét kereste, s az eseményekről, melyek végtére egyáltalán nem véletlenek, amennyiben mindent belesűrítünk lehetséges megfejtésükbe.
