Élményolvasó – Robert Galbraith: A hömpölygő sír
Az élet úgy hozta, hogy amíg kisfiam J. K. Rowling hetedik, záró Harry Potter-kötetét olvasta, addig én a kiváló angol írónő Robert Galbraith álnéven jegyzett krimisorozatának szintúgy hetedik, legújabb darabját.
A hömpölygő sír nem lett a kedvencem Cormoran Strike magánnyomozó történetei közül, méghozzá témaválasztása miatt nem. Ez egy vallási szekta mocskos ügyeinek izgalmas leleplezéséről szóló regény, vagyis itt nincs rejtély, ki lehet a gyilkos, a gonosz kezdettől ott áll velünk szemben mosolygós álarcában.
Csavarok persze vannak a történetben, hiszen a szekta sötét múltjában kutatva leplezik le a főbűnösöket, mindezt a szokott magas színvonalon megírva, erős atmoszférát teremtve, jól megrajzolva a szereplőket és a vallási maszlagba csomagolt kegyetlen biznisz működését is.
Szóval nincs baj Rowling-Galbraith mostani krimijével sem, a sodró lendület állandó, bár kissé tán hosszú az immár szokásosan 1100 oldalra rúgó regény.
A Galbraith-munkák számomra a krimi műfajának élvonalába tartoznak, közvetlenül Chandler és Ross Macdonald klasszikusai után, Lehane és a korábbi Nesbø színvonalán, úgyhogy ehhez képest helyezem A hömpölygő sírt a hét Galbraith-krimi közül erejében a középmezőny tetejére. A mihez képest nem a legjobb tehát ez esetben megint a nívósat jelenti.
