Máté Gábor köszöntőjét Krasznahorkai László 70. születésnapjára a Magvető kiadó tette közzé a Facebook-oldalán.
Az írás olyan egyszeri és megismételhetetlen történetet mesél el, amiről azt gondoltuk, olvasóinknak is érdemes bemutatni.
Máté Gábor köszöntője:
Az urgai fogoly az általam legtöbbet olvasott Krasznahorkai, a Magyar Rádióból Varga Viktor és Magos György kért fel, hogy olvasnám-e fel, kísérleteztünk órákat, hogyan lehet legjobban elvégezni ezt a munkát, egészen közel volt a szám a mikrofonhoz, elé valami kör alakú hálót tett a hangmérnök, talán hogy a nyálam ne csattogjon, ha már ennyire közel vagyok, utólag Melis László kevert a hangom alá zenét elektronikusan, nem sokra rá jött az ötlet, hogy a nagy sikerre való tekintettel ugyan olvasnám fel az egész könyvet élőben, tart, ameddig tart, szünet nélkül, a közönség üljön be vagy menjen ki, vagy ha kiment, jöjjön vissza, ha kíváncsi, bírom-e még, tart-e az egész vagy már vége, fél kettő tájban kezdtem az olvasást ugyanolyan közelről egy mikrofonba, mint a rádiófelvétel idején, a Merlin Színház kamaratermében, éjjel fél tizenkettő tájban fejeztem be, egyszer mentem ki a mosdóba, hogy a pattanásig tele lévő hólyagomból kifolyassam a vizeletemet, a szerző is többnyire nézte, hallgatta, mit művelek, a szemem előtt összefolytak már a betűk, ám derekasan, talán hiba nélkül zajlott a ceremónia, de valamikor este kilenc óra tájban hallucinálni kezdtem, az író mintha felállt volna a helyéről, halkan odalépett volna mellém, és rátette a jobb vállamra a kezét, azután ugyanolyan halkan, mint ahogyan odajött, el is ment, vissza a helyére, csak a performansz végén kérdezhettem meg tőle, odajött-e hozzám és a vállamra tette-e a kezét, vagy sem, halkan, mintha ő is mikrofonba beszélne, mint én hosszú órákon keresztül, válaszolt, hogy végig a helyén maradt, de úgy mondta, mint Az urgai fogoly írója, akinek nem biztos, hogy érdemes elhinni egyetlen szavát is.
Fotó: Éder Vera
