Az óév búcsúztatása minden évben együtt jár a klasszikus zenei koncertek dömpingjével, és valljuk meg őszintén, igen nehéz választani közülük. Nem csak programkínálatukban, de helyszínükben és bizony jegyáraikban is nagyon különbözőek, és az ünnepek körüli költségvetésben alaposan meg kell gondolni, melyik az a program, amelyre időnket és anyagi lehetőségeinket is áldozzuk.
A Berlini Filharmonikusok Szilveszteri Gálakoncertjének élő közvetítése az Uránia Nemzeti Filmszínházban minden szempontból megérte a fáradtságot, a különleges műsor és a neves vendégművészek tökéletesen kiragadták a nézőket az óév minden fáradtságából.
Már az elején szeretném biztatni azokat, akik e cikk hatására esetleg sajnálják majd, hogy nem lehetett részük ebben a fantasztikus zenei élményben, hogy mindaz, amiről írok, visszanézhető a Berlini Filharmonikusok digitális koncerttermében, ahová ezen az oldalon keresztül juthatunk el: https://www.digitalconcerthall.com/en
Higgyék el, érdemes lesz ide belépni és részévé válni ennek a csodának.
Kezdjük a műsorválasztással. Talán nem esem túlzásba, ha azt állítom, hogy egy szilveszteri programba kizárólag Wagner-műveket választani több mint merész húzás, de mindenesetre legalábbis szokatlan. A nem feketeöves klasszikus zene kedvelőket talán még el is riaszthatná, hogy két felvonáson keresztül hallgassák a lenyűgöző zenemágus darabjait. Az ijedtséget legyőzendő, érdemes átengednünk magunkat annak az áramló zenének, amely az első hang felcsendülésétől kezdve felkap minket és mintegy erős sodrás visz magával a legutolsó hangig.
Így gondolta ezt Kirill Petrenko karmester is, aki 2019 óta a Berlini Filharmonikusok vezető karmestere. Wagnerhez különösen szenvedélyes kapcsolat fűzi, és ezt nemzetközi szinten is elismerik. A The New York Times kritikusa például így írt róla, miután látta őt Wagnert vezényelni:
„Petrenko Wagnerje nem egészen olyan, mint azoké a karmestereké, akiket korábban vezényelni láttam. A szó, ami folyamatosan eszembe jutott róla, a flow volt. Petrenko Wagner vezénylésében semmi sem tűnik kőbe vésettnek. Áradó, gyúlékony, színfoltokkal teli. Nála a zeneszerző partitúrái úgy hangzanak fel, mintha folyamatosan akkor jönnének létre, felfedeznék saját útjaikat, és átalakulásaik során tárulnának fel.”
Szerintem ez már a koncert beharangozójából is jól érzékelhető:
Az Uránia dísztermében ülve teljesen úgy érezhettük, mintha a zenekar részévé válnánk a koncert időtartama alatt. Több cikkben írtam már ezen élő közvetítések varázsáról és számtalan előnyéről, de igazság szerint egyik során sem éreztem ennyire közel magam a zenészekhez, itt tényleg úgy nézhetjük végig a koncertet, mintha egy lennénk a zenészek közül, és mi is ott ülnénk Berlinben a színpadon.
A közvetítés arra is gondot fordít, hogy ne csupán a zenészeket, de hangszereiket is teljes testközelből mutassa, így megfigyelhetjük azok működtetésének apró részleteit, és finom kimunkáltságukat is. Időnként kifejezetten vicces egy-egy hangszeres arcán követni a mély átélés jeleit, és ez minket is teljesen magával ragad.
Kirill Petrenko mozdulatait úgy nézzük, mintha nekünk is engedelmeskednünk kellene azoknak valamilyen hangszer segítségével. Érdemes eljátszani a gondolattal mindazoknak, akik tudnak hangszeren játszani, hogy elképzeljék magukat a Berlini Filharmonikusok soraiban.
A felvezető félórában az egyik zenekari tag segítségével tudhatunk meg kulisszatitkokat a koncertről, és sok-sok olyan információt, amely a ráhangolódásunkat segíti. Ezért is érdemes visszanézni a felvételt, mert ugyanarról a műről hallhatunk a karmestertől, a zenészektől és az énekes operasztároktól is, ami összetetté teszi a képet.
A német szövegeket angolra fordítják, így az sem marad le a tudnivalókról, aki esetleg hozzám hasonlóan nem ért németül. Többek között fény derült a Wagner-i vezérmotívumok jellegzetességeire, amelyet ő dramaturgiai elemként használt, minden fontos részletnek, akár személynek vagy tárgynak megvan az önálló zenei motívuma, képlete, melyek ismétlődnek a darabokban.
„Wagner annyira erőteljes, hogy aki végighallgatja egy művét, az örökre fel akar hagyni a komponálással.” – így vélekedett Jules Massenet francia zeneszerző.
A hallgatásával viszont kár lenne felhagyni, és ezen a szilveszteri koncerten elsőként a Tannhäuser Nyitányát és a Vénusz-hegy jelenetet hallgathatjuk meg. Ezt a sodró, áradó zenét akkor is érdemes magunkévá tennünk, ha épp nincs kedvünk vagy lehetőségünk az egész koncertet végighallgatni:
A második rész pedig igazi zenei csemegét tartogat, hiszen Jonas Kaufmannt lehet hallani-látni A walkür első felvonásában, Siegmund szerepében, Vida Miknevičiūtė szoprán énekesnő társaságában. Az igazán profi kameraállások miatt ők is teljes testközelben vannak, minden apró rezdülésüket érzékeljük. Kaufmann remek színész, díszletek és jelmezek nélkül is hitelesen hozza a figurát. A Ring második része ez, melynek ősbemutatója 1870-ben volt, szintén német földön, Münchenben. Az első pedig az a felvonás, amelyben Siegmund és Sieglinde rádöbbennek arra, hogy rég nem látott ikertestvérei egymásnak.
A nem csak érzelmileg, de zeneileg is nagyon dús jelenetek teljesen magukkal ragadnak, és nem is akarunk leszállni arról az érzelmi hullámvasútról, melyre Wagner ültetett fel minket.
Az egész előadás sajátossága, hogy a berlini koncertteremben a közönség teljesen körbeveszi a színpadot, így a zenészeket és énekeseket is különböző oldalakról látják. Az élményt tovább fokozta a tudat, hogy a koncertet mintegy 350 európai helyszínen vetítették egy időben, így különböző országokból lehettünk egyaránt részesei a Petrenko-féle újszerű Wagner-értelmezésnek.
Az Urániában folyamatosan vetítenek operaközvetítéseket a Metropolitan Operából, érdemes kipróbálni ezt az egyedülálló élményt.
Az idei vetítési időpontok elérhetőek itt.
Wagner tisztára olyan, mint a drog! Csak sokkal jobb! – Fischer Ádám mesél.