Hát hűha. Ritkán lep meg valami annyira, mint az a düh, amivel Böjte Csaba faképnél hagyta az interjú kellős közepén az őt az egyházon belüli pedofíliáról teljesen korrekt módon kérdező újságírót, Árpás Bencét. Úgy gondolom, hogy a Népszava riporterének kérdéseiben semmiféle provokáció vagy egyéb olyan elem nem volt, ami ilyen háborgó indulatok kiváltását indokolta volna – írja Perintfalvi Rita Publik Facebook-oldalán, majd így folytatja:
Viszont, ahogy a helyéről felpattanó és gyorsmenetben elvágtázó Böjte kétszer is megveregette az újságíró vállát, megróva őt, mint egy hatéves kisgyereket, hogy „visszaélt a bizalmával”, abban látok valami kifejezetten ijesztőt. De mi is dühítette fel ennyire az atyát? Lássuk! S ezen kívül néhány a szexuális visszaélésekkel kapcsolatban mondott súlyos tévedésére, illetve hárító mechanizmusként használt retorikai fogására külön is szeretnék rávilágítani. Talán az a legnagyobb baj az ilyen kontrollálatlanul kitörő indulatokkal, főként, ha egy videófelvétel is készül róla, hogy tovább erősíti az emberek kételkedését, gyanakvását. Szóval súlyos hiba volt Böjte Csaba ferences részéről az, hogy nem készült fel mentálisan jobban az interjúra, illetve, ha felkészült és mégis így buggyant ki belőle a harag, akkor ez elég sokat elárul az ő pillanatnyi lelki világáról, vagy pontosabban pszichés állapotáról.
Hárító mechanizmus 1:
„Minél többen dicsérnek, annál többen szidnak. Ha például ilyen Nobel-díjra vagy erre-arra nem jelöltek volna, akkor nem lehet volna ennyi negatív, meg hogy mondjam hűhó az ember körül”.
Kommentár 1:
Hát az a helyzet, hogy 36 rendbeli 15 kiskorú sérelmére elkövetett fizikai és szexuális erőszak, amelyet a Böjte Csaba vezetése alatt álló alapítvány intézményeiben egyik nevelője, Sz. K., tíz esztendőn keresztül folyamatosan és háborítatlanul el tudott követni, akkor is kiverte volna a biztosítékot, ha Böjtét semmilyen díjra nem jelölik. Tehát mindazok a jogos kérdések, amelyek az alapítvány vezetőjének személyes felelősségére irányultak, nem pusztán egy irigykedő lejárató kampány szüleményei. Rendkívül sajnálatosnak találom, hogy Böjte Csaba szerzetespap, aki most már a Magyar Becsületrend tulajdonosa is, nem tud ehhez a díjhoz méltó módon viselkedni: csupán arra fókuszál, hogy önmagát áldozatnak állítsa be. Holott a gyermekek az áldozatok! Az a 15! Valamint az azóta megismert Máthé-Bogár Mónika és ki tudja még hányan.
Hárító mechanizmus 2:
„Amikor felhívtak, hogy elfogadom-e a díjat, azt mondtam, hogy világítsanak át, nézzék meg a körmöm alatt a szennyet, mindent.” Hát én azt gondolom, hogy elég nagyfiúk ezek, hogy megvannak a módszereik arra, hogy az embert átvilágítsák. Én nem szeretném azt, hogy aztán utólag kiderüljön, ami nem olyan, tehát, ami miatt ne érdemelném meg ezt a díjat. Igazából annak örvendek legjobban, hogy egy ilyen alapos átvilágítás után kaptam meg ezt a díjat.”
Kommentár 2:
Nekem ebből a megfogalmazásból az jön le, hogy Böjte Csaba lehetségesnek gondolja azt, hogy olyasmi derülhet ki az átvilágítás során, ami később szégyenbe hozza az érdemrend adományozóját, vagyis a magyar kormányt. És most örül, hogy mégsem találtak semmit. Mintha nem lett volna ebben egészen biztos. Mintha ehhez a vizsgálat bizonyossága kellett volna. Ez bennem két sejtést hoz elő: egyrészt azt, hogy Böjte nem tudja, hogy lehetnek-e még hasonlóan botrányos bűncselekmények a fenntartása alatt álló intézményekben és hogy van-e esélye annak, hogy ezek is kirobbannak. Másrészt az is lehet, hogy van tudomása további ügyekről, de nem tudja száz százalékban kontroll alatt tartani az információ kiszivárgását. És most milyen jó, hogy ez vizsgálat megmutatta, nincsen közvetlen veszély. Lehet ezzel vitatkozni, de én ezt olvasom ki a sorok között. Tévedek?
A bejegyzést tovább olvashatod Perintfalvi Rita Facebook-oldalán.
A bejegyzésben említett videó:
