A veterán színész, Michael Caine megkérdőjelezte az intimitás koordinátorok szükségességét a film- és televíziós forgatásokon, azt mondta, hogy csak mostanában lettek ilyenek.
Caine, aki most töltötte be 90. életévét, a témáról kérdezve nyilatkozta Daily Mailnek:
„Igazán? Komolyan? Mik azok? Nálunk sosem volt ilyen az én időmben. Hál’ Istennek, hogy már 90 vagyok, és nem kell többé szerelmes szerepeket játszanom. Az én időmben egyszerűen eljátszottad a szerelmi jelenetet, és utána folytattad tovább a munkát, senki nem avatkozott közbe. Minden megváltozott.”
Michael Caine a modern élet más korlátozásaira is reflektált, ezt mondta: „Unalmas téma. Nem tudni szabadon kinyilvánítani a véleményünket, és senkit sem nevezhetünk ‘kedves’-nek? Nehéz ügy. Pedig szeretek tanulni olyan barátoktól, akik fiatalabbak nálam.”
Caine közelgő filmje, a „The Great Escaper,” Bernard Jordan valós történetét mutatja be, aki háborús veteránként hagyta el gondozóotthonát a brit déli parton anélkül, hogy értesítette volna feleségét vagy gondozóit, hogy részt vegyen a Normandia partján rendezett D-Day emlékünnepség 70. évfordulóján. A filmben együtt játszik Glenda Jacksonnal, aki a film befejezése után röviddel elhunyt.
Caine-nek rendkívüli, 176 IMDB színészi szereplési kreditje van a neve mellett, amit több mint 77 évnyi pályafutása során gyűjtött össze, kezdve az első, 1946-os megjelenésével, a „Morning Departure” című TV film egyik mellékszereplőjeként. Két Oscar-díjat is nyert, mindkettőt a „Legjobb mellékszereplő” kategóriában, az „Hannah és nővérei” (1987) és a „The Cider House Rules” (2000) című filmekért. Pályája nagy áttörését a „Zulu” című epikus háborús filmnek köszönheti (1964).
A Daily Mail-nek mesélte az akkori castingról: „Egy cockney tizedest kerestek, és azt gondolták, hogy jó leszek, de amikor odaértem a meghallgatásra, a rendező azt mondta: ‘Sajnálom, Michael, már kiválasztották a szereplőt.’ Hozzászoktam már a visszautasításokhoz, de higgye el, hosszú séta volt az ajtóig:
‘Képes vagy arisztokrataként szerepelni?’ kérdezte útban kifelé. ‘Persze, képes vagyok arisztokrataként játszani!’ Így kaptam meg a szerepet egy arisztokrata tisztként, és ez tette híressé a pályafutásomat. Amikor elkezdtem, sosem gondoltam arra, hogy más színészekkel versenyzek. Csak arra figyeltem, hogy a lehető legjobb legyek.”
