A véletlen hozta, hogy a 200 éve született Petőfi Sándor első, összes addigi költeményét tartalmazó muzeális kötet éppen most került egy árverésre. A Petőfi Sándor összes költeményei című kötetben először jelentek meg a költő művei gyűjteményes kiadásban.
Emrich üzlete Pesten, a Barátok (ma Ferenciek) terén működött, ahol Petőfi kereste meg, hogy kiadná-e verseit. Az első próbálkozás még sikertelen volt, de a költő és a kiadó közös munkálkodása elkezdődött, miután a Petőfi saját költségén kiadott Felhők ciklus komoly sikert aratott.
Emich először 1845-ben vásárolt a költőtől (Szerelem gyöngyei), ezután – egy kivételével – valamennyi kötetének közreadója lett. A munkakapcsolatot 1846. június 22-én szerződésbe is foglalták (ez megtalálható a Petőfi Irodalmi Múzeumban is) – eszerint az Összes költemények ezer (!) példányban jött ki, tartalmazta többek között a János vitéz, A helység kalapácsa, a Salgó, a Versek I–II. Kötetét, a Cipruslombok Etelka sírjáról és a Felhők ciklust, illetve további, addig még ki nem nyomtatott költemények kéziratait.
Emich Gusztáv a kiadások jogáért 500 Ft-ot fizetett Petőfi Sándornak, aki ezt a költő két részletben vette fel: 1846 nyár végén és 1847 márciusában. 18-án. Petőfi műveinek első gyűjteményes kiadása pedig 1847. március 15-én jelent meg – és persze nem az összes versét, hanem csak az 1846-ig született verseket tartalmazta. Az először háromezer példányban, 544 oldalon megjelent kötet akkora sikernek bizonyult, hogy újabb egyezség született – ezúttal Emich Petőfi összes munkájának megvásárolta a mindenkori kiadási
jogát, méghozzá 1500 pengőért.
(Egy 1848. január 1-én keletkezett záradék szerint a szerző a jövőben megszülető költeményeit is köteles volt lekötni és átengedni Emichnek – Petőfi innentől egy feljegyzőfüzetbe másolta be a költeményeit, hogy bemutathassa a kiadójának. (Az 1847-es
füzet Petőfi hagyatékából végül az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárába került.)
Emich a kizárólagos jogok birtokában újabb kiadást rendezett sajtó alá, a levert szabadságharc és Petőfi halála után1850-ben viszont az osztrák rendőrség Emich Gusztáv üzletében egy házkutatás után a kiadói készleteit lefoglalta, amit később csak nagy nehézségek árán kapott vissza.
Emich életműkiadóként már posztumusz életmű összkiadást tervezett, miután az özvegy, Szendrey Júlia átadta az 1847 és 1849 között született, javarészt publikálatlan műveket is.
A kötetbe bekerült versek köre és szövege magán viseli a kiadói öncenzúra erőteljes nyomait. Ugyan a korábbi Összes költemények és a Petőfi által kialakított struktúra megmaradt, de az 1848-49-es keletkezésű versek a tartalomjegyzék szerint is erősen hiányosak voltak: többek között Emich inkább kihagyta a forradalmi tárgyú verseket, amelyek egyébként a korabeli szamizdat formájában röplapokonamúgy is terjesztettek.
A költő műveinek első gyűjteményes kiadását egyébként Vörösmartynak ajánlotta és néhány hónap alatt elfogyott. Az addigi, silány minőségű versesfüzetek után ez a nagy, finom (velin) papírra nyomott könyvritkaság a 180 évvel ezelőtti magyar könyvkiadás
igazi remeke.
A kötetre több más könyvritkaság, térkép és grafika között az Antikvárium.hu 21. online árverésén lehet licitálni.
