Indiánok. Lelkek. Túlélők. címmel mutat be kiállítást Claudia Andujar magyar származású brazil fotográfus felvételeiből péntektől a Néprajzi Múzeum.
Látva az olyan tehetségek munkásságát, mint a magyar származású, egykor Nagyváradról menekülni kényszerült Claudia Andujar, egyértelművé válik, hogy Magyarország rengeteget veszített a holokauszttal.
Claudine Haas néven született Neuchâtelben. Édesapja zsidó származású magyar, édesanyja svájci. Erdélyben és Magyarországon nőtt fel. Édesanyjával a második világháborúban Ausztriába menekültek, édesapja a dachaui koncentrációs táborban hunyt el. New Yorkban (Hunter College) végzett bölcsésztanulmányokat. 1956-ban költözött Brazíliába.
Claudia Andujar egy elnyomott kisebbség tagjaként fordult az indiánok felé, és máig az egyik legismertebb emberijogi aktivista Brazíliában.
Az észak-brazíliai yanomami törzzsel 1971-ben találkozott egy riport kapcsán. Az újságírással felhagyva, kultúrájukat éveken keresztül fotóesszékben dokumentálta; 1998-ban jelent meg könyve Yanomami: a ház, az erdő, a láthatatlan címmel. A yanomami törzs a világtól elszigetelten élt. 1974-ben autópálya épült a területükön, és a külső behatolás következtében súlyos himlőjárvány tört ki. A fotográfus azonnal felfüggesztette tevékenységét, hogy orvosi segítséget hozhasson nekik. A nyolcvanas években az aranybányászat hozott újabb egészségügyi problémákat, maláriát és higanymérgezést. A yanomami populáció 20%-a elpusztult. Andujar komoly szerepet játszott egy bizottságon keresztül a Yanomami Park létrehozásában, amely keretében a brazil kormány 96 000 km² védett területet biztosított a törzsnek.
Munkáját 1971-ben és 1977-ben a Guggenheim Fellowships alapítvány segítette.
A magyarság nem volt kolonizáló nemzet, nem rendelkezett gyarmatokkal, mindig is az elnyomottak oldalára sorolta magát. Nem véletlen, hogy ha külföldre kerülnek honfitársaink, könnyebben rokonszenveznek az elnyomottakkal, mint az elnyomókkal.
Kevés olyan néprajzi gyűjtemény van a világon, amely nem egyfajta leigázás eredményeként jött létre, hanem kíváncsi odafordulásból.
Kemecsi Lajos, a Néprajzi Múzeum főigazgatója arra emlékeztetett, hogy egy múzeumot a látogatók általában a kiállításaival azonosítanak. A sikeresen megvalósult költözés után tavaly megnyílt főépületben ezért nagy érdeklődés kíséri az időszaki kiállításokat, és különleges várakozás a jelenleg is készülő, a tervek szerint jövő májusban megnyíló, óriási állandó kiállítást.
Claudia Andujar tárlata a Néprajzi Múzeum új épületében az első nagyszabású, nemzetközi fotókiállítás , a világ számos pontján nyíltak már kiállításai, de Közép-Európában eddig nem mutattak be tőle átfogó igényű tárlatot.
Kemecsi Lajos elmondása szerint Claudia Andujar fotói számos szempontból kapcsolódnak a Néprajzi Múzeum által vállalt célokhoz: képein keresztül személyes történetek bomlanak ki, munkássága pedig a kulturális párbeszéd fontosságáról szól.
Susan Kleebank, Brazília magyarországi nagykövete felidézte, hogy Claudia Andujar hosszú életét és különleges tehetségét az őshonos amazonasi népek életének megörökítésének szentelte, a brazilok ezért büszkék arra, hogy a fotográfus hazájukat választotta otthonául.
A tárlat ajánlója szerint a Néprajzi Múzeum Claudia Andujar életművének egy kicsi, de fontos szeletét mutatja be a Sao Pauló-i Vermelho Galéria közreműködésével.
A kronologikus vonalat követve a látogatók a Brazíliába érkezést követő, magazinfotós időszaktól és a kísérletezésektől kezdve jutnak el a janomami indiánok között készített művészi és aktivista képekig, majd az életmű időskori feldolgozásáig, az 1960-as évektől a 2010-es évekig.
A Indiánok. Lelkek. Túlélők. kiállítás péntektől 2024. június 30-ig látogatható.
