Geszti Péter szavait idézném kommentárom felvezetőjeként:
„Az történt, hogy elkészült egy forgatókönyv, amit megszavaztak Andy Vajna korában, hogy legyen belőle film. Utána azonban változtak a szelek és a pozíciók, és az új pozícióba kerülő vezetés úgy döntött, hogy te nem játszhatod el főszerepet, a filmnek megszavazott pénz birtokában sem. Az elé a választás elé állítottak minket, hogy akkor most vagy a Nagy Ervint választjuk, vagy nem lesz film. Ott vakargattuk az állunkat, hisz volt egy stábunk, tehetséges rendezőink és forgatókönyvírónk, akik 2-3 éve dolgoztak ezen a filmen. És akkor meg kellett hoznunk egy döntést, hogy akkor engedjük el az Ervint, mert mi mást tehetnénk. Ezt fájt kimondani most is, mert rosszul esik szembenézni azzal, hogy ebben van egy kis gyávaság is.” – írja Perintfalvi Rita Publik Facebook-oldalán.
A 2022-ben megjelent „Szia, Életem!” c. filmről van szó, aminek Geszti Péter volt a producere. Mindez azonban csak most került a nyilvánosság elé Geszti Viasat3 „Adom a napom” című műsorában múlt kedden, amelynek Nagy Ervin volt a vendége.
Hogy mit gondolok erről? Kommentár:
Persze, nyilván van észszerűség Geszti döntésében, amikor védeni akarta a filmet és a többiek munkáját. Ezt nem lehet kétségbe vonni. És az is biztos, hogy az ő helyében sokan hasonlóan cselekedtek volna. Mégis szeretnék rávilágítani arra, hogy döntése mögött nem csupán „kis gyávaság” áll! Mert nincsen kis és nagy gyávaság, csak gyávaság van, Péter! És nem is egy egyedi esetről van szó, hanem a becsicskulás kultúrájáról, sőt rendszeréről. De úgy is fogalmazhatnánk a NER legfőbb erejét az önkéntes vagy a megfélemlítésre épített becsicskulás adja. Ami olyan sok embert megmételyez, aki a magyar kultúra területén – és persze máshol is – tevékenykedik. Mennyi, de mennyi magyar tehetséges alkotóról, színészről, rendezőről, íróról, dokumentumfilmesről és sorolhatnánk még tudunk, akiket az orbáni rezsim teljesen ellehetetlenített vagy elüldözött az országból csupán azért, mert „kimerték nyitni a szájukat” – pont úgy, ahogy Nagy Ervin színész. Aki sokszor beszél arról a nyilvánosság előtt, hogy rendre visszautasítják és sok szerepet hasonló okok miatt nem kap meg. Miért?
Mert Nagy Ervin nem gyáva! Mert Nagy Ervin nem hajlandó becsicskulni!
Tudjuk, hogy minden totalitárius rendszer az autonóm, szókimondó, bátor emberektől retteg a leginkább. Hiszen ők lehetnek a szög a diktatúra koporsójában, mert folyton figyelmeztetik a többieket arra, hogy szabadság nélkül értelmetlen élni. Persze a legtöbb embert leköti a mindennapi túlélésért vívott egzisztenciális harc, amelyben a szabadságot bármikor feláldozza a biztonság oltárán. Ez lélektanilag érthető, de erkölcsileg még sem felmenthető. Nincsen rá bocsánat! Soha!
Minden egyes ember, aki becsicskulásból nem ad meg egy szerepet a nagy ervineknek, vagy tagad meg tőlük bármilyen lehetőséget, támogatást, a diktatúra elnyomó hatását erősíti és hozzájárul ahhoz, hogy Magyarországból lassan Oroszország legyen, ahol az ilyen művészeket szimplán kidobják az ablakon. Tehát a geszti péterek nem kicsit gyávák, mert nincsen kis és nagy gyávaság, csak gyávaság van! Lehet persze ilyen döntést hozni, de az erkölcsi következményeit is vállalni kell!
Én most egy évig semmit nem nézek meg Geszti Pétertől. Mert csak ennyi eszköz van a kezemben az ellenállásra, no meg az, hogy megírtam ezt a posztot. De erkölcsi kötelességemnek tartom, hogy kiálljak Nagy Ervin mellett legalább ilyen módon. Mert „vétkesek közt cinkos, aki néma”!
