Rost Andrea Kossuth-, Prima Primissima és Liszt Ferenc-díjas világhírű énekesnőt látta vendégül Szatmári Róbert a radiocafé Enyhe katarzis c. műsor legutóbbi adásában. A sok témát érintő beszélgetésben szó esett a művésznői sorsról, a pályáért hozott áldozatokért, az opera, mint műfaj sznobizmusáról, a mesterséges intelligencia művészetre gyakorolt hatásáról, Elon Muskról és a marslakókról is, de azt is tisztázták, hogy mi a helyzet a budapesti Operaházzal kapcsolatos kérdésekben.
„Nagyon sokan azt hiszik, hogy én kész, passz befejeztem, és soha többé nem fogok az Operában énekelni. Én erre az évre nem írtam alá a szerződést, tehát várom, hogy a további évadok kapcsán megkeressenek, face to face beszéljünk arról, hogy mik az ő elképzeléseik és én mit akarok. Én azt gondolom, hogy Magyarországon kevés az olyan énekesnő, akivel le kell ülni, és azt hiszem, én ilyen vagyok. Várom, hogy megkérdezzék, hogy mit szeretnék, hogy szeretném-e egyáltalán, de ez egyeztetés nélkül nem megy. Most pl. meg sem kérdeztek, hogy fel akarok-e lépni a Kossuth-díjas énekesek sorozatban, csak láttam magam kiírva. Mondtam, hogy aha, csak aznap épp nem érek rá. Akkor ez most hogy van? Ennyire nem egyeztetnek? Szóval én nyitott vagyok és várom, hogy legyen egy beszélgetés, induljon el egy párbeszéd.”
– válaszolja Rost Andrea, amikor a műsorvezető az Operaházhoz fűződő viszonyáról kérdezi. A szoprán azt is elmondja, hogy most már saját projektekben gondolkozik, amelyek az ő gondolatiságához, lelkéhez, vágyaihoz közel állnak és olyanokkal szeretne dolgozni, akik inspirálják és nem csak arról van szó, hogy megmondják neki, mit csináljon.
Rost Andrea workshopokat, mesterkurzusokat tart, amelynek során szinte komplett operákat visznek színre rendező segítségével. A Figaro házassága után jövőre a Don Giovanni a terv.
„A komplexitásban hiszek.” – mondja az énekesnő. „Egy-egy ilyen sorozat alatt jobban összpontosulnak azok az energiák, amelyek az alkotás folyamatát jellemzik. És nálunk van idő mindenre, a rendezővel való találkozás pedig egy újabb élmény mindazoknak, akik részt vesznek a PályaStart kurzusaimon.”
Ezután Szatmári a Mozart-operák női és férfiábrázolásáról kérdezi a művésznőt.
„Nem tudom, hogy Mozart honnan tudhatott ilyen sok mindent a férfiak, sőt, a nők lelkivilágáról, az emberi kapcsolatokról – tűpontosan leírt mindent. Épp most néztem meg a Barbie filmet. Nekem, többek között, ez a film is azt sugallja, hogy egyik világ sem igazán jó, sem a Barbie-é, sem a Ken-é. Az a fontos, hogy meglegyen a férfiak és nők világa közötti egyensúly, pont, ahogyan Mozartnál és Da Ponte-nél (Mozart librettistájánál) látjuk. Csak ezért nagyon sokat kell küzdenünk.” – teszi hozzá.
Ezek után szó esik a művésznői sorsról, amely a világhírű szopránnál visszatérő kérdéskör. Szerinte az opera-énekesnői pálya valahol magányos műfaj, hiszen egyedül tanulják a szerepet, egyedül szállnak meg a szállodába.
„A sikerhez rengeteget kell dolgozni, ezt nem szabad elfelejteni. Manapság sokan úgy gondolják, hogy felraknak egy áriát a TikTok-ra és onnantól kezdve sztárok és influenszerek lesznek, ők osztják azt észt, és közben lehetséges, hogy egy teljes operát sem tudnak végigénekelni. A tanulás nélkül értéktelen, felszínes semmiket kapunk és ez elszomorít.”
Rost szerint a művelt, okos, intelligens emberek, a kiművelt emberfők viszik előbbre a világot, akiknek megvan a saját véleményük és nem befolyásolhatók, csak észérvekkel győzhetők meg, ezek az emberek képesek felismerni az igazi értéket.
A világhírű szoprán folyamatosan nyomon követi a világ aktuális történéseit is.
„Érdekes megfigyelni a változásokat, a változások ciklusait. Egy nagyon okos embertől olvastam, hogy a társadalmakat is lehet a természet törvényei alapján vizsgálni. Megdöbbentő belegondolni. Azt érzem, hogy a világban jelenleg egy hatalmas változás zajlik, fel van kavarodva minden, de azért próbálok nyugodt maradni. Az egyik nagy kérdés az, hogy milyen hatással lesz a mesterséges intelligencia az életünkre. Szükség lesz-e még ránk, művészekre? Vagy hogy lesz ez? Egyszer csak jön egy robot és elénekli Luciát? Mondjuk a Marson? Azon már gondolkoztam, hogy felveszem a kapcsolatot Elon Muskkal és elküldök neki egy áriát, hogy küldje ki az űrbe a rakétájával. Azt hiszem, a Gilda lenne.”
A beszélgetésben még szó esik arról, hogy mennyire hiteles vagy „műmájer” műfaj az opera, mennyire csak a GUCCI feliratú ruha megmutatása a fontos, arról, hogy mit kellett feladni a pályán való érvényesülésért és arról is, hogy a művésznő harmóniában van-e saját magával.
A beszélgetés itt nézhető meg:
Az Enyhe katarzis következő vendége szeptember 11-én este 9-kor Süveg Márk „Saiid” lesz (Akkezdet Phiai)
