Klösz György korabeli Budapestet bemutató fotóiból nyílik szabadtéri kiállítás szeptember 14-én a Fiumei úti sírkertben, a fényképész halálának 110. és Budapest egyesítésének 150. évfordulója alkalmából.
Az október végéig látogatható kiállításnak a Klösz György eredeti állapotába visszaállított síremléke melletti terület ad helyet.
A Nemzeti Örökség Intézete (NÖRI), a Budapest Főváros Levéltára és a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár (FSZEK) Budapest Gyűjteményének együttműködésében megvalósuló kiállítás jól tükrözi a Klösz György által lencsevégre kapott, Budapesthez köthető tematikákat.
A kiállított tablókon megjelenik az épülő és a használatba vett nagyváros, a nyüzsgő és a visszafogott Budapest, illetve a munkás hétköznapokat élő és a kikapcsolódásnak időt szentelő városlakó is. Emellett a felvételeken egyaránt megtekinthetők az egykori, azóta már megsemmisült vagy elbontott, ma is létező épületek.
Egy szekéren pihent a húsz kilónál is nehezebb fényképezőgépe és az 1870-es évektől dokumentálta Budapest minden rezdülését.
Klösz György a magyar fotóművészet egyik kiemelkedő alakja. Már korán érdekelte a fényképészet, de a kitörést számára az 1873-as bécsi világkiállítás hozta el, mivel egyike volt az esemény megörökítésével megbízott fotósoknak. Az egyesült Budapestre visszatérve elkezdte módszeresen fényképezni az épülő világvárost.
„1844-ben született Németországban, Darmstadtban, egy evangélikus családban, Georg Klöss néven. Gyógyszerészeti és fényképészeti tanulmányokat is folytatott, majd Bécsbe költözött. Onnan jött Pestre 22 éves korában, hogy aztán megnyissa a Hatvani utcában a később híressé vált fényképészetét. Nyelvi problémái nem akadtak, hiszen akkoriban a német hivatalos nyelv volt Magyarországon, ám idővel magyarul is megtanult. 1870-ben vette feleségül a kőbányai állomásfőnök leányát, Zeller Karolinát és három gyermekük született, Pál, Károly és Jolán. A fényképezés újdonságnak számított, Klösz pedig remek üzleti érzékkel megáldott emberként sorra készítette a különleges dokumentációit. Addig a fényképészek csak a műtermükben dolgoztak, ő volt az elsők egyike, aki a szabadban fotografált (a másik Divald Károly). Mindez persze nem volt egyszerű művelet. Egy szekéren vitte a húsz kilónál is nehezebb fényképezőgépét, a képeket pedig a lovasszekéren kialakított alkalmi sötétkamrában alkották meg. Nem véletlen, hogy két-három segédet is vitt magával a munkára.”
Klösz György 1913. július 4-én hunyt el, a mai Fiumei úti sírkertben helyezték örök nyugalomra.
Ahogy lenni szokott, Klösz Györgyöt csak a halála után hosszú évtizedekkel fedezték föl maguknak az emberek, a hatvanas évektől jelentek meg az első írások arról, micsoda jószolgálatot tett a fényképeivel Budapest fotósaként. Habár fotóművészként is jegyzi a történelem, a fényképészet hőskorában még a dokumentálás állt a középpontban, nem a művészi jelleg. A halálakor nem születtek nekrológok, ma már Budapest első fotósaként jegyzik, s az őt megillető helyre került.
A tájékoztatóban kitérnek arra, hogy a Fiumei úti sírkertben nyugszik Budapest számos jelentős polgármestere is: köztük Ráth Károly, Gerlóczy Károly és Kammermayer Károly. Emellett több, a főváros arculatát meghatározó építész: Hauszmann Alajos, Steindl Imre, Ybl Miklós és Alpár Ignác nyughelye is a nemzeti emlékhely, ahol olyan neves szobrászművészek sírjai is megtalálhatók, akik Budapest jelentős közszobrait alkották, köztük Zala György, Strobl Alajos és Izsó Vilmos.
