Perászka Boróka írása két évvel ezelőtt született az István, a király előadásáról, de aktualitásából semmit nem von le az eltelt idő. Gondoljuk végig vele, miből épül fel és miként az István, a király. Lehet vele vitatkozni, de csak higgadtan.
(Csapjunk a lovak közé)
Nem tudom mennyi időnek kellene eltelnie ahhoz, hogy higgadtan tudjunk erről beszélni. Azt hiszem nincs annyi idő, kár várni.
Lement az István a király című „székelyföldi nagyprodukció”, és néhány dolgot ki kell mondani.
Ez a „rockopera”, vagy mi önmagában is nagyon problémás. Szerintem maga a politikai kompromisszum, a propaganda rátelepedése a szórakoztató iparra, az örök életű Kádár-rendszer és apológia. De tudom, hogy a véleményemet kevesen osztják.
Az hogy a „rockoperának” van egy romanticizált befogadástörténete, az ellenzéki közönség-élményről, az még tovább torzítja a darabot, a bármilyen hiteles színpadra állítás esélyét (még egyszer: szerintem lehetetlen ebből hiteles színházi élményt kalapálni, Alföldinek se ment).
De az, hogy ez legyen „A nemzeti ünnep”, hogy lassan úgy adják elő, mint valami évszázadok alatt kiérlelt, metafizikán pácolt, megkerülhetetlen passiójátékot, mint a közösségi élmény non plus ultráját (ahogy ez most történt Sepsiszentgyörgyön) az a teljes félreértés és megtévesztés. És ezért nem szabad erről hallgatni.
Az István, a király című giccsnek semmi köze a (nemzeti) kultúrához. Nem túl sok köze van a színházhoz. Az István a király az egy harmadosztályú giccs, ami most lement a Sepsiszentgyörgyön. A lehető legnagyobb marketinggel. Sajnos kiváló színészeink teljes erőbedobásával. Imádlak benneteket, rajongva nézlek számtalan produkcióba – de kedves fiúk és lányok – ez nem volt színház volt, ez nem lehetett az. Ez arcpirító mélyrepülés, esztétikai mocsár. És ehhez ti a neveteket és az arcotokat adtátok. Amit igazán, próbálok elnézni, meg megérteni, hiszen a járvány miatt minden színházi ember borzasztó korlátok között él. De nem megy le a torkomon.
A giccsel lehet együtt élni egy bizonyos szintig. Ez nem az. Ez annyira rombolja a közösségi esztétikai élményt, érzéket, igényt hogy már kockázatos. Minden tiszteletemmel és barátságommal együtt: ebbe magára adó színházi ember nem megy bele. Felelősséggel tartoztok a közönségetekért, a színházi térért, amiben élünk. Magára való néző pedig nem fogad el, és nem hallgat róla.
És még valami: összetéveszteni a nacionalizmust a (nemzeti) kultúrával, a nacionalista giccset a (nemzeti) tartalommal ez nem csak színvonaltalan, nem csak kiábrándító, hanem borzasztóan veszélyes, erkölcstelen.
Gondolkodtam, hogy írjam-e le mindezt, vagy hallgassak sokakkal együtt, múljon el ez az egész a marketing ricsajjal elhalkultával. De aztán arra gondoltam: adjuk meg az esélyét egy igazán fontos, tiszta, bátor színházi évadnak, és a színházról folytatott bátor párbeszédnek . (A kettő nincs meg egymás nélkül) Legyen jele annak, hogy van igényes közönség, és nem köt kompromisszumot. Hogy az igazi színház az élet és halál tere. A katarzisé, melynek jelentése: megtisztulás. (Vagy gyakorfosás – kit hogy ér el a végzet)
A poszt nyilvános, és azért nyilvános, mert vállalom az ezzel járó következményeket, és mert bízom abban, hogy bátorítja a dialógust.
Szégyenletes vélemény!
A giccs mibenléte vagy miben nem léte önmagában megérne egy rockope… akarom mondani, misét. Giccs és műalkotás között igen gyakran szokott elmosódni a határ, amit az egyik időszak giccsnek tart, a másik zseniális alkotásnak, vica versa.
Ami az István a királyt illeti, lehet rajta fanyalogni, mindenkinek szíve joga. Hogy történelmileg nem teljesen pontos, olyan alakok szerepelnek benne, akik az írott és hagyományozott történelemben nem, megbocsátható, lévén írói fantázia szüleménye. Még akkor is, ha igyekszik korhű lenni.
És itt érünk el a giccs versus műalkotás témaköréhez. A giccs jól elvan önmagában. A műalkotás értéket közvetít. A giccsről nem kell beszélni, az ott van, befurakodik a mindennapokban, esetleg bosszant vagy jó kedvre derít, de köszönjük, megvagyunk nélküle. A műalkotás témát ad, gondolkodásra és állásfoglalásra késztet, továbbgondolásra buzdít és szinte minden korszak megtalálja benne a számára éppen szükséges értéket, amelyet képvisel.
Műalkotást színpadra lehet vinni zseniális és amatőr módon. Még a legjobb rendezőnek is. Azonban ha neki halvány fingja sincs a témáról, vagy éppen nem az ami közönségének, éppen ezért sikertelenül próbálkozik, az nem a színdarab hibája. Mint ahogyan a kritikus fanyalgása sem.
A cikk írója ott volt a Csíksomlyói előadáson? Miért nem akkor írta ezeket a nemes es sorokat biztos nem tette volna ki a kirakatba mi a cél ezzel? Zavarkeltés ön mutogatás? Felejtsük el nem ér annyit hogy vitatkozzunk róla
Persze, parászka, mit tudsz te arról, hogy mi az, hogy nemzeti?
Na mivan majom megjött a bátorságod ennyi év után vagy csak mostanra lettél ilyen nagy hüje Elmégyte a nagy b****dös p****ába
Kedves Boróka!
Az Ön által leírtakhoz nem szólok hozzá, ha ez a véleménye, az nagyon szomorú, de magánügy.
SAz viszont már közügy, hogyha valaki – mint Ön – évek óta publikál, véleményt mond, a legkülönbözőbb ügyekben megnyilvánul, akkor legyen tisztában a magyar nyelv legelemibb helyesírási szabályaival, és az írása ne hemzsgjen a hibáktól!
Idézek Öntöl:
” ami most lement a Sepsiszentgyörgyön.”- felesleges a névelő!
„rajongva nézlek számtalan produkcióba” – ban, kedves Boróka. produkcióban!
„ez nem volt színház volt, ez nem lehetett az” – Ennek a mondatnak semmi értelme, valószínűleg gépelési hiba, de ezt Önnek, mint rutinos publikálónak, észre kellett volna vennie!
„Magára való néző pedig nem fogad el” – Magára ADÓ néző, tudja, kedves Boróka! Itt már jobban kellene ismerni a magyar nyelv fordulatait, finomságait…
„írjam-e le mindezt” – Helyesen: leírjam-e mindezt
„múljon el ez az egész a marketing ricsajjal elhalkultával” – ennek sincs sok értelme.
Talán így helyesebb: múljon el ez az egész a marketing ricsaj elhalkultával.
Végezetül:
Ha valaki – mint Ön – láthatóan indulatból ír, akkor sokkal jobban figyeljen oda az írásának a minőségére, hogy ne adjon – jogos – támadási felületet az olvasóinak.
Mert különben saját maga válik nevetségessé…:)