Réz András: Para, valami megérint, Trend Kiadó, 2023. 208 oldal, 3999 Ft helyett itt 3279 Ft
Három nagyon különböző főhős, három különböző kalitkába zárva, három történet egy nem is olyan távoli jövőből. Réz András új regénye kicsit bizarr, kicsit földöntúli, de mégsem a felbukkanó paranormális jelenségek benne a legparábbak, hanem az a bizonyos „nagyon-nagyon közeli” jövő, amiben játszódik a történet.
Lakatos Regina, Gina nővér, negyvenes ápolónő, igazán nem vágyik sokra, csak szeretné tisztességesen végezni a munkáját, amit a hatalom őrült túlkapásai rendszeresen megnehezítenek. Például a munkakezdés előtti kötelező imával, a digitális kórlappal, vagy épp a Magyar Baba programmal, amely szerint csak az a gyermek kap babakötvényt, akire mongolfoltot festenek születése után és az ezt igazoló fotót feltöltik a kormányoldalra.
B. Attila, egy gyermekes, elvált, munkanélküli bölcsész, akit a propagandagépezet bíz meg, hogy különböző videós tartalmakat gyártson, amellyel befolyásolható a közhangulat. Így születik meg Fityma, Emese, a buzik pörölye vagy Mirrorista, a migráns terrorista. Van itt minden, idegengyűlölet, buzizás, zsidózás, félelemkeltés.
Dr. Gergelyffy Tivadar nyugdíjazott politikai káder, aki rádöbben, hogy a hatalom egykori szolgájaként, nyugdíjas éveire a vagyonán kívül semmije sem maradt.
Mindhárom főhős bezárva él, a regény végére útjaik mégis összegabalyodnak. Gina nővérnek esze ágában sincs bezárkózni, de egyszercsak egy kapszulában találja magát, ahová nem tudja kik és miért zárták be. A vlogger Attila magát izolálja apró lakásába, ahol egész nap, titokban kell gyártania a videókat. Tivadar pedig saját buborékvilágába bezárkózva él, amelyből első kitörési kísérlete, amikor megpróbál saját magának venni egy tusfürdőt.
Gina nővér az, aki munkájából kifolyólag is a társadalom legszélesebb rétegével érintkezik, aki ápolónőként a valós térben és időben, valós emberi kapcsolatokat alakít ki. Szuperképessége, hogy különös érzékenységgel tudja letapogatni a környezet rezgéseit. Földöntúli képességét talán annak köszönheti, hogy születésekor egy földrengés rázta ki anyjából. Ezzel a szupererővel érinti meg a másik két bezárkózott szereplőt, akik végül segítségére lesznek a szabadulásban.
Nevetünk persze ezen az abszurd világon, a szerző is azt javasolja a regényhez írt használati utasításban: „A szatírán még nevetni is lehet/szabad.” De nem olyan igazi felszabadult kacagás ez, pláne, amikor félelmetesen ismerősnek tűnik a vicc tárgya.
„A feleségem szólt is, hogy nem kellene ennyi őrültséget kitalálnom, mert a végén még megcsinálják…” – mondta Réz András egy vele készült interjúban. És valóban ez a legparább: a Réz által festett nem is olyan távoli jövő tulajdonképpen a jelenkor aggasztó folyamatainak szatirikus felnagyítása.
Gina nővér történeteiben az eszement bürokrácia és korrupció jelenik meg. A vlogger videóiban tökéletesen látszik, hogyan működik az az identitáspolitika, amely az ellenséggyártással és a gyűlölettel tematizálja a közbeszédet. Attila lányán keresztül látjuk milyen eszement módon központosítják az iskolai oktatást. („Idén már náluk is elindult a hazafias nevelés. És nem érti. A „jobbra át-ballra át”-ot érti, de szeretné tudni, mire való ez az egész. Meg hogy ki az ellenség. És hogy miről szólnak azok a dalok, amiket hazafiságórán meg kell tanulniuk.”) Tivadar alakjában pedig jól kirajzolódik, hogy a legjelentéktelenebb figurákból hogyan lehet hűséges pártembereket építeni.
A három hang közül szerintem a musical rajongó Gina nővér a legjobban eltalált figura, a szatirikus világábrázolások közül pedig az avatárgyáros vlogger és a propagandagépezet működése a legizgalmasabb és egyben legfélelmetesebb is.
Réz András regénye ijesztően, fájdalmasan aktuális, mégsem moralizál, nem szekértáborokhoz szól, csak segít, hogy a mese eszközével tekintsünk rá jelenünkre, kicsit nevessünk, vagy inkább sírva vigadjunk, hiszen abban úgyis jók vagyunk.
