A befektetési világból ismert Jim Rogers húsz évvel ezelőtt hatalmas vállalkozásba fogott a barátnőjével, és a számára egyedileg legyártott különös autóval, a sárga Mercedesszel. Világkörüli útra indultak. Hatalmas kaland, elképesztő történetek, emberi drámák és tanulságok a glóbuszon körbe-körbe, megállás nélkül. 3 év, 116 ország, 152 ezer mérföld.
Magánbefektetőként napi szinten én is a tőkepiacon tevékenykedem, így Mr. Rogers neve és befektetői karrierje nem volt számomra ismeretlen. Útikönyvének magyar fordítását tíz évvel ezelőtt olvastam, és már akkor lenyűgözött, azonban a napokban újra kezembe került. Ahogy belelapoztam, ismét beszippantott. Tele vannak a könyvtárak és a könyvesboltok, no és az internet is fantasztikus úti élményekkel, beszámolókkal, dokumentumfilmekkel, könyvekkel és hasonlókkal, de vajon ebből a tengernyi információból miért érdemes mégis Jim Rogers történetét megismerni? Mit mondhat nekünk egy amerikai tőzsdés világkörüli útja? Erről fog szólni ez a mostani írás.
Étkezés, építészet, érzelmek, élmények és emberek,
általában ilyesmiről szokott a legtöbb úti beszámoló szólni. Érthető, hiszen e körül forgunk mi emberek. Finom ételek, lenyűgöző építészet, kulturális benyomások, természeti környezet, történelem, vallás stb. Érdekes és tanulságos felfedezni, hogy a világ más pontján miként élik embertársaink a hétköznapokat. Nyilván mindenhová nem jutunk el, ezért mindig is kíváncsian hallgatta az ember a távoli utazók beszámolóit. Ezen utazók sorába illeszkedik Mr. Rogers is, aki túl azon, hogy elképesztő kalandjával kívánta emlékezetessé tenni a saját életében azt a kort, amikor átfordul a naptár és a kétezredik évbe lépünk, hanem az út tanulságait meg is osztotta a világgal. 3 év, 116 ország, 152 ezer mérföld. Tengernyi élmény és tanulság. Ami viszont még egy különös fénytörést ad az útnak, az az aranyásók alaposságával megszűrt tanulság, ami Jim Rogers befektetői attitűdjéből fakad. Ebből meríthetünk rengeteget mi, olvasók, és nem csak anyagilag, hanem kulturálisan is.
Egy építész, ha utazik,
szeme önkéntelenül is az épületeket pásztázza. Egy szakács, ha utazik, nyilván kulináris kalandokba keveredik. És még hosszan lehetne sorolni a példákat. Mit néz azonban egy befektető? Igen, egy ország gazdasági helyzetét. Száraz, unalmas témának tűnik? Higgye el a kedves olvasó, nem az. Hiszen egy ország gazdasági helyzete mögött, a száraz szikár tények, a GDP, a kamat, az index-ek és egyéb mutatók mögött bizony hús-vér emberek vannak. Ott rejtőznek a számok mögött nemcsak a politikusok, hanem az útszéli éttermes, a piacos kofák, az iskolai tanárok, a városi hivatalnokok, a vámügyintézők, a maffia, a kultúra, az oktatás, a vendéglátás, a turizmus, a vallás, a határ, a hegy, a folyó, a bánya, és a mindezek mögött meghúzódó, a térség egyedi és sajátos, évszázados történelmi öröksége. Ezek után mondja valaki, hogy száraz és unalmas a gazdaság?!
Jim Rogers befektetői szemmel
járta tehát az országokat, kóstolta ételeiket, szemlélte városaikat, az embereket és a folyamatokat. Könyvében szóba kerül egy-egy adott térség történelme, kultúrája, hagyományai, ételei és mentalitása, csak mindezen témák pluszban egyfajta befektetői szemléletmódot is tükröznek. Ezen szemüvegen keresztül vizsgálja azt, mitől sikeres egy ország, és mitől nem. Mitől boldogabb egy térség, és mitől nem. Mi vár egy közösségre, ha bezárkózik, nem fejlődik, nem tanul és nem szorgalmas, korrupt, és esetleg még agresszív is. Tanulságos felfedezések ezek, és nemcsak a gazdaság iránt érdeklődők számára, hanem minden olyan olvasónak, aki szívesen megy a dolgok mélyére, és töpreng azon, vajon miért úgy élünk, ahogy.
Könyvében olyan tájakról is olvashatunk,
ahová a hivatalos utazási irodák nem szerveznek utakat. Nem szerveznek oda, mert veszélyes, nem éri meg, kényelmetlen és taszító. Jim Rogerst az ilyesmi nem érdekli. Barátnőjével és a sárga Mercedesszel elmennek olyan helyekre is, amikről nincs szó az utazási prospektusokban. Ott aztán beszélnek az utca emberével, csodálják a tájat, a történelmet, és ezt a különös közösségi létformát, amit úgy ismerünk: emberiség.
3 év, 116 ország, 152 ezer mérföld.
Mindeközben rengeteg üzemanyag, kiadott és visszatartott vízum, defekt és szerviz, gyomorrontás és ijedelem, egy házasságot kötő Mr. Rogers, és egy apa halála. Súlyos témák és tanulságok egy könnyed könyvbe csomagolva. A szerző kalandvágyát ráadásul hűen tükrözi még az is, hogy a nagy út és a könyv megszületése után nem sokkal, családjával együtt Jim Rogers maga mögött hagyta Amerikát és átköltöztek Szingapúrba.
Írta: Séra András, a tűnődő Kolostor Őre
