8
Kedvenc törvénytervezetem egyik legbrutálisabb részét ízlelgetem. Mivel tanárként nem vagyok közalkalmazott, ezért eddig nem figyeltem fel rá (nekünk, egyházi iskolában tanító tanároknak benne van a munkaszerződésünkben a mennyország):
„A köznevelési foglalkoztatotti jogviszony megszűnik:
b) a köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyban álló halálával;”
Nekem nagy kedvencem a határok feszegetése, a törvényszegés, így halálom után mindenképpen visszajárok kísérteni és sztrájkolni. Megjelenek irodalomórákon, és a túlvilágról visszakiabálom, mit üzen Petőfi a diákoknak, megbánta-e Horthy néhány döntését. Holtomban is törvényszegő leszek, és akkor lehet majd engem perelni! Mert egy igazi tanár halála után is köznevelési jogviszonyban marad!
De legalább annyira elszomorít ez a mondat, mint amennyire morbiditásával felvidít. Hiszen a jogalkotó kiemelten készül arra, hogy amikor egy tanár meghal, az még köznevelési jogviszonyban fog állni. Legtöbbünket a koporsónk választ majd el a hivatásunktól. Se nyugdíj, se nyugalom, csak ennek az átkozott kísértetlétnek a megnyugtató gondolata!
9
Bárcsak a tanárok is olyanok lennének, mint egy lelőtt farkas, mert akkor együttéreznének velük. (Könyörgés.)
Bár a tanárok már most is lelőtt farkasok, egy kihalóban lévő faj utolsó egyedei, de miattuk nem mozdul meg a fél ország. (Ráébredés.)
10
Ezen a héten normálisan felkészültem egy dupla órámra. Kipróbáltam, hogy az milyen. Egyrészt este nyolctól tízig ötleteltem, mert egy nagyon jó osztálynak kellett Kölcseyt tanítanom. Raktam bele mémet, kapcsolódtam a földrajzórához, volt benne bőven csoport- és páros munka, fejlesztettem az önreflexiót, a szövegértést, a szociális kompetenciát, reflektáltam Milbacher Robi friss felvetéseire és a közelmúlt meleg ügyére a szerzővel kapcsolatban, de alapvetően most is a diákok dolgoztak órán, mint ahogy ez lenni szokott. A harminc diák közül öten ismerték a cigány himnuszt (meghallgattuk megzenésítve), amellyel összeolvastuk Kölcsey művét. Utána következett a Vanitatum vanitas, tehát a Himnusz inverze, és kiderült, hogy a férfiak mellbimbóján kívül milyen hiábavaló, haszontalan dolgok vannak még az életben a fiatal olvasók szerint.
Én is élveztem az órát, és elhatároztam, hogy a héten még négy foglalkozásra (ízlelgetem ezt az új kifejezést!) hasonló intenzitással készülök fel. Szinte mindenhez megvannak már a vázlataim, az évek során leírtam az ötleteimet, így előző nap csak át szoktam futni ezeket, és ami nem illik az adott csoporthoz, azt megváltoztatom. Elkényelmesedtem, na. Ez egy új kihívásnak tűnt.
Még egy éjszakát bírtam, de utána elmaradtam a kötelező dolgaimmal. A lányaimat lepattintottam, a másodállásomat a feleségem vitte, a futást kihagytam, elfelejtettem vacsorázni, nem válaszoltam a végzős osztályommal kapcsolatos levelekre. Tehát elkezdtem szétesni.
Abba kellett hagynom ezt az órára készülést. Nem jó irány ez, életellenes. Nem azért tanultam az egyetemenen, nem azért lettem ped2, hogy frissen készülgessek itten az órákra. Visszatértem a megszokott ritmushoz. Vanitatum vanitas.
(Az itt olvasható történetek célja, hogy bemutassa: a tanári munka nem csak a tanításból, a tananyag feldolgozásából áll. Hetente 2-3 történetet osztok meg itt a közösségi oldalon. A jelzett hashtageken lehet követni a történeteket. Ezek talán segítenek belelátni a nem pedagógus olvasóknak, hogy mennyire sokrétű és mennyire mérhetetlen, számokban meg nem ragadható a munkánk. A teljesítményünk néha nem látványos. A siker legtöbbször nem a versenyeken realizálódik, hanem a háttérben.)
