Tellér Gyula Széchenyi-díjas magyar szociológust június 24-én 10 órakor helyezik örök nyugalomra az Óbudai temetőben – közölte a Nemzeti Örökség Intézete (NÖRI) szerdán.
A szociológiai tudomány kandidátusa, József Attila-díjas műfordító, tanár, országgyűlési képviselő május 25-én, életének 89. évében hunyt el. A búcsúztató az Óbudai temető ravatalozójának Főnix terme előtt lesz, majd az elhunytat római katolikus és református szertartás szerint helyezik örök nyugalomra. A temetés nem lesz sajtónyilvános.
A család kérése, hogy amennyiben a gyászolók kegyeletüket nem virággal vagy koszorúval rónák le, „A rák ellen, az emberért, a holnapért!” Társadalmi Alapítványt támogassák.
Tellér Gyulát a Miniszterelnöki Kabinetiroda és az Országos Szövetkezeti Tanács saját halottjának tekinti.
Tellér Gyula 1934. július 20-án született Budapesten. 1955-ben szerzett diplomát az Apáczai Csere János Pedagógiai Főiskola magyar szakán. Előbb vidéken, majd Budapesten tanított. 1966 és 1994 között a Szövetkezeti Kutató Intézetben dolgozott, 1985-től 1990-ig a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) szövetkezetelméleti albizottságának titkári teendőit látta el.
1988-ban egyik alapítója volt a Szabad Kezdeményezések Hálózatának, majd 1988-ban a Szabad Demokraták Szövetségének (SZDSZ). Az SZDSZ országos listájáról szerzett képviselői mandátumot (1990-1994). 1991-től az országos tanácsnak is tagja volt, de 1994-ben kilépett a pártból.
1995-ben a Magyar Polgári Demokraták Társaságának egyik alapítója, 1996-tól a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület elnökségi tagja volt. 1996 és 1998 között a Magyar Televízió (MTV) Közalapítvány kuratóriumának fideszes elnökségi tagja volt. 2006 és 2010 között a Fidesz országgyűlési képviselőjeként kapott mandátumot.
1998 és 2002 között a Miniszterelnöki Hivatal politikai elemző főosztályát vezette. 1999-től a XX. Századi Intézet tudományos igazgatója, 2010 óta Orbán Viktor kormányfő tanácsadója volt, 2022-től miniszterelnöki megbízottként szaktanácsadó a kormánypolitika társadalomelméleti hátterével, valamint a hazai és nemzetközi politikai folyamatok történeti és aktuálpolitikai vetületével kapcsolatos kérdéskörökben.
Műfordítói tevékenységéért – többek között Poe, Mallarmé és Le Clézio műveit ültette át magyarra – 1980-ban Wessely László-díjat, 1985-ben József Attila-díjat kapott. Szerteágazó tudományos és irodalmi munkásságát 2015-ben Széchenyi-díjjal ismerték el.
