3.
Visszahúzódó srác volt, szeretett a hátsó padban beszélgetni óra alatt. A jegyei egyre javultak, és egyszer odalépett hozzám, hogy készítsem fel szónokversenyre. Amikor először gyakoroltunk, meglepően jó volt, és utána is folyamatosan fejlődött. A megyeit lazán hozta. Az országosra nem tudtam elkísérni, de nem is igényelte. Ott második lett. Érettségi után egyre többet hallottam beszélni ilyen-olyan fórumokon közéleti kérdésekről. Állandó szereplője lett a város különböző mozgalmainak. Évek alatt a régió meghatározó politikusává vált, és még ma is az. Nagyon tehetséges és idealista, erkölcsileg feddhetetlen, céltudatos ember. Felállt, és előre jött a hátsó padból. És azóta sem állt meg.
4.
Amikor kijavítottam a pótdolgozatokat, előrébb haladtam a próbaérettségikkel, elküldtem a nyomdának a ballagási meghívó igénylését, szünetfelügyeltem, lendítettem egyet a tablón, elkezdtem tervezni a szerenádot, igazoltam a hiányzásokat, konzultáltam a kollégával a bukásra álló diákról, mozdítottam egyet az iskolaújság ügyén, összeállítottam a tételsort az osztályozóvizsgára, felkészültem az óráimra, feltöltöttem a Classroomra a vázlatot, összeállítottam a Quizizz tesztet, megválaszoltam nyolc munkalevelet, válaszoltam a diákok kérdéseire a szünetben, kifizettem a lelkigyakorlat útiköltségeit és még néhány jelentéktelen órát is tartottam, akkor jön az emlékeztető, hogy elfelejtettem kitölteni az e-naplót. Ez azt jelenti, hogy nem csináltam semmit. Még azt a néhány jelentéktelen órát sem tartottam meg.
5.
– Hallottad, hogy a finnek a legboldogabbak a világon?
– Biztos azért, mert sokat isznak.
– A magyarok is sokat isznak, mégsem boldogok.
– Akkor azért, mert nagyon alacsony a népsűrűség, ritkán találkoznak egymással.
– Azt olvastam, hogy szerények, alázatosak, és nagyon szeretik a természetet, oda járnak töltődni. Sőt a városokban szinte mindenki biciklivel és tömegközlekedéssel jár.
– Meg a finn oktatás is belejátszik ebbe, gondolom.
– Arról meg azt hallottam, hogy válságban van.
– Akkor ez a boldogság az oktatásuk válságának mellékterméke.
– Mit nem adnék egy ilyen válságért.
Folyosói, nem akkreditált továbbképzés arról, hogyan tegyük boldogabbá az országot az oktatással.
(Az itt olvasható történetek célja, hogy bemutassa: a tanári munka nem csak a tanításból, a tananyag feldolgozásából áll. Hetente 2-3 történetet osztok meg itt a közösségi oldalon. A jelzett hashtageken lehet követni a történeteket. Ezek talán segítenek belelátni a nem pedagógus olvasóknak, hogy mennyire sokrétű és mennyire mérhetetlen, számokban meg nem ragadható a munkánk. A teljesítményünk néha nem látványos. A siker legtöbbször nem a versenyeken realizálódik, hanem a háttérben.)
