Deák Júlia: Nyaraink M.-mel, Fekete Sas kiadó, 2022, 168 oldal, 2600 Ft helyett itt 1950 Ft
Emberi játszmák változó díszletek között. Menni vagy nem menni?
Én egy ideje leginkább képzeletben utazom, és ennek hosszan sorolható okaival nem is untatnám az olvasókat. Többek között ezért is esett nagyon jól kézbe venni Deák Júlia Nyaraink M.-mel című kötetét, és az sem elhanyagolható szempont, hogy kéznek és szemnek egyaránt kedvező kivitelezésű. Könnyű, nagyobb méretű betűkkel szedett és mondanám, hogy akár egy utazós kézitáskában is kényelmesen elfér, ha nem szólna ez az egész kötet az ismeretlen külső és belső (?) tájak felfedezéséről.
Deák Júlia a kötet egészén át rendkívül intim helyzetben tartja olvasóját, ugyanis már az első sorokkal beránt minket egy férfi-nő kapcsolat legmélyére. Két, tulajdonképpen össze nem illő ember, egy rigolyás, zárkózott, gátlásokkal teli és nehezen útnak induló férfi, M., és egy mindenre nyitott, kíváncsi, kaland- és felfedezésvágytól hajtott nő együttélésének, közös utazásainak lehetünk kísérői.
Ki ez a nő? A szerző? Vagy egy kitalált személy? A magam részéről amellett tenném le a voksomat, hogy a nő bizony a szerző maga, aki négy utazás történetét tárja fel előttünk ebben a néhány nap alatt kényelmesen elolvasható könyvben.
Nem csupán Európába, de a világ más földrészeire és magával hív minket, hogy eltérő tájakat, kultúrákat és embereket ismerhessünk meg az ő nyughatatlan, tradíciókat nehezen tűrő, ám azokat tiszteletben tartó szemüvegén keresztül. A tájak sora mellett lassan feltárulnak ennek a nehéz emberi kapcsolatnak a nagy kérdései, semmilyen táj nem tudja elfeledtetni azokat a feszültségeket, kimondatlanságokat, sőt, ahogyan a szerző meg is nevezi, aránytalanságokat, amelyek e között a két ember között húzódnak.
Mondják, hogy hiába utazunk el a világ másik felére, megoldatlan gondjainkat mindenhová magunkkal visszük, és sokszor a távolság nemhogy segítene ezeken, de időnként még fel is erősíti. Hőseinknek is egészen az arab világig kell utazniuk ahhoz, hogy robbanhasson a közöttük szikrázó bomba, és egy teljes napot vitázhassanak viszonyuk buktatóiról. Ám Deák Júlia nem terheli olvasóját magánéleti problémáival, ezeket az árnyalatokat éppen csak felvillantja, röviden tájékoztat minket, könyvének fókuszában az ismeretlen, idegen tájakon felfedezett színek, titkok állnak.
Rendkívül érzékeny személyiség ő avagy képzeletbeli hősnője, aki mindenre reagál, ami körülveszi a külföldi országokban. Illatok, színek, érzetek, emberek, hangok, a széljárás, minden megérinti, és ezt nagyon érzékletesen adja át olvasójának. Négy országba is eljuthat az, aki kézbe veszi ezt a kötetet.
Először egy átlagosnak mondható horvátországi nyaralással kezdünk, ahol a nő kalandvágya egy életveszélyes éjszakai kaland során mutatkozik meg. Bár egészen a huszonhetedik oldalig kell olvasnunk, hogy megtudjuk, Dubrovnik közelében járunk, érdemes kivárnunk az információt. Hősnőnk nem ül tétlenül szállodai szobákban, őt nem a hagyományos, prospektusok által agyon hype-olt látnivalók érdeklik. A nem turistáknak szóló helyeket, helyzeteket kedveli vagy valahogyan mindig ezekbe lavírozza bele magát. Kalandjai nem mindig úgy végződnek, ahogyan azt várja, de őt épp ezek az ismeretlen, ezer féle lehetséges kimenetelű szituációk érdeklik. Általában nem tervez, de a szervezési feladatokat örömmel veszi át, nem is tehet másként, hiszen társa a megszokott formákat, ismerős helyzeteket preferálja, ha más lenne mellette, talán nem is vágna neki a nagyvilágnak.
Az európai helyszínek után Afrikába, majd Keletre kalandozunk, Tunézia, Jordánia és Marokkó díszletei elevenednek meg. Sousse, Akaba, Petra, Agadir, Marrakesh, mind a rendszeres, évente egy alkalommal lebonyolítandó közös utazásuk színterei.
Mi az, ami ebben a sokszínű tájban közös nevező lehet a páros állandóságán kívül? A tenger vagy az óceán. Minden helyszínnek meghatározó eleme a víz, a strand, a hullámok között szerzett élmények és tapasztalatok. Még a medencék világát is megismerhetjük a különböző szálláshelyeken, a szerzővel együtt figyelve, hogyan viselkedik az eltérő nációjú utasközönség.
Külön üde színfoltja a könyvnek mindaz, amit a helyiek és a turisták kapcsolatáról, viszonyrendszeréről megtudhatunk. Idegenvezetők, tevehajcsárok, boltosok, strandőrök, idegenben hazát talált külföldiek elevenednek meg a történetekben, amelyek tovább színesítik az egzotikus tájakat és elgondolkodtatnak saját, idegenben szerzett tapasztalatainkon.
Rendszeresen visszatérő elem a nő kora hajnali szemlélődése, amelynek során alaposan szemügyre veszi az ébredező táj hangulatát, színeit, illatait, benyomásait.
„Az utazás már az elejétől fogva valamilyen különleges létállapot, amikor bár mindent regisztrál az ember, a helyszíneken teljes valójában még sincs jelen. Amit nem ismer előre, ott nem is lehet jelen, mert az események váratlansága és álomszerűsége nem erősíti meg abban az érzésében, hogy jelen van. Nem tud berendezkedni, mert amire berendezkedne, már tovább kell mennie.”
– írja Deák Júlia.
Úgy érezzük, ezt a különleges létállapotot kifejezetten vágyja, hagyja, hogy minden hasson rá. Megfigyel, szemlélődik az utazás során, nemcsak kifelé, de befelé is. Érzékeléseit beépíti, és ez bizonyosan formálja, alakítja őt.
De változik-e vajon az utazás során a két ember különböző családi múltakkal ugyan, de egyformán terheltnek nevezhető kapcsolata? Itt állandóság mutatkozik, a sok különbözőséggel is összeszokott pár hatását keltik, bárhol járjanak.
„Kizökkenni, átmosódni és újra építkezni” – fogalmazza meg jordániai útjuk céljaként a nő. Útirányaik a térképen világosak, de kapcsolatuk számos labirintust rejt, melyek utazásaik hátterében felsejlenek.
Jó szívvel ajánlom a kötetet a gyakorlott utazóknak, az utazni vágyóknak és azoknak is, akik a biztonságos környezetet nem elhagyva, de mégis szeretnének világot járni, embert látni.
A kötet a Fekete Sas Kiadó gondozásában jelent meg, 2022-ben.
