Justin Baldoni: Man Enough – undefining my masculinity című kötetéről
Justin Baldoni amerikai filmrendező, színész, a We are man enough (Mi eléggé férfiak vagyunk) című podcast megalapítója, első kötete 2021-ben jelent meg a Harper One kiadásában. Egyelőre angol nyelven olvasható, de előremutató lenne, ha egy magyar nyelvű fordítás is készülne belőle, ugyanis rendhagyó módon, meglepő őszinteséggel ír a férfi identitás témaköréről. Egy olyan belső utazásra hívja az olvasót, amely az elmétől indul és a szívig hatol.
A társadalomtudományos és művészettörténeti kutatások sokasága állapította már meg azt a tényt, hogy a fontos világirodalmi és tudományos művek férfiak tollából, férfi szemszögből (andocentrikusan) íródtak. Első ránézésre Justin Baldoni könyvét illetően is hasonlóan gondolkodhatnánk, mivel egy fehér, az amerikai középosztályból származó, heteroszexuális férfi a szerző, azonban szemszöge rendhagyó és progresszív.
A kötet kezdetén lévő bevezetőben világosan, részletesen kifejti, hogy milyen céllal, értelmezési kerettel vetette papírra gondolatait.
„Úgy hiszem, hogy meg kell találnunk annak a módját, hogy megállítsuk azt a folyamatot, amelyben a barátaink, családtagjaink, vagy egy ’másik’ ideológiai, illetve életmódbeli különbözőségét keressük, ehelyett az empátiára, szeretetre, tiszteletre épülő közös alapokat kell megtaláljuk.” (4.o.)
Célja kísérletet tenni arra, hogy visszatekintsen a saját férfiasságával tett szubjektív utazásra. Nem önéletrajzi vagy tudományos igényű kötetként tekint rá, sokkal inkább gondolatébresztő anyagnak szánja, melynek olvasása során mindenki felteheti önmagának a saját kérdéseit. Fő motivációja az volt történetének megosztására és az ezzel járó kitettség felvállalására, hogy a társadalom által hagyományosan elvárt férfiszerepeknek („man box”) alkatánál fogva nem tudott megfelelni, nem tudott ezzel teljes mértékben azonosulni, s ez számos mentális (depresszió, testképzavar, alacsony önértékelés, étkezési zavarok) és életvezetési problémát okozott neki (a könyv megírásakor 36 éves). Célja, hogy gondolataival valós társadalmi párbeszédet indíthasson el az egészséges és egészségtelen férfi szerepekről (érzelmek elfojtása; férfiak nem sírnak, macsókultúra: mindig erősek, sosincs szükségük segítségre) mintákról melyek apákról fiúkra, generációról generációra átörökítődnek. Hangsúlyozza, hogy írásával nem célja támadást indítani a férfiak ellen, de fel kell hívni a figyelmet az egészségtelenül működő, romboló mintázatokra.
„Az egészégtelen férfiasság áldozatai nem csupán a barátaink, feleségeink, barátnőink és partnereink, hanem mi magunk is. Azok a milliók, akik depresszióban szenvednek, és nem tudnak, nem akarnak, vagy képtelenek terapeutához fordulni.” (4.o.)
A könyv megjelenése közben létrehozta a We are man enough oldalt, mely a Facebook és Instagram közösségi oldalakon elérhető. Számos szociológust, kutatót, klinikai szakpszichológust, nőket és férfiakat hív beszélgetésre, ahol fő témák között szerepel a nemek egyenlősége, a szexuális abúzus, a szexuális sokszínűség, valamint a férfiak változó szerepei, sebezhetősége, sérülékenysége.
A könyv megírására még a 2018-as TED előadása (részlete itt elérhető: https://www.youtube.com/watch?v=Cetg4gu0oQQ&t=92s) is inspirálta, melynek fő pontjai adják a kötet alapgondolatiságát is:
– Rájött, hogy a férfiassága performatív jellegű volt éveken keresztül, mert eljátszotta azt a férfit, akit a társadalom, kortársközeg elvárt tőle, eközben elveszítette önmagát.
– Radikálisan hisz a nők és férfiak közötti egyenlőség megteremtésében.
– Arra kéri a férfiakat, hogy ne tartsanak attól, hogy a személyiségük egyes részeit a társadalom femininnek tartja vagy gyengének nevezi (az ő apai mintája érzékeny, elfogadó mintával szolgált számára).
– A generációkon át örökített nem egészséges férfiminták körforgását meg kell törni.
– A férfiak bátorságukat és erejüket kell felhasználják arra, hogy szembenézzenek feminin személyiség részükkel, mint például: érzékenység, sebezhetőség, jó hallgatóságnak lenni.
– Arra buzdít, hogy a férfiak értő figyelemmel hallgassák meg a körülöttük élő, az életükben jelenlévő nőket.
A könyv szerkezetileg 10 nagy fejezetből áll. Minden fejezetcím egy-egy olyan tulajdonságot jelöl, mely a férfiakkal szembeni tradicionális elvárásokat jeleníti meg (például okos, erős, magabiztos), a fejezetek alcímében pedig a szerző saját véleményével, cáfolatával, a fogalom árnyalásával reagál a fenti címszóra. Látható, hogy a könyv egyik kulcsszava az enough azaz, hogy elég. A szerző felteszi a kérdést, hogy mi az, hogy elég férfi? Mihez képest elég? Ki mondja meg, hogy elég? Mitől lesz férfivá a férfi?
A fejezetek nyelvezete olvasmányos, könnyen követhető és rendkívül őszinte hangnemű. Nehéz témákról ír közérthetően, jól rendszerezetten. A szöveg szubjektív volta mellett számos tudományos kutatási részletet mutat be a szerző, mellyel bizonyítja széleskörben szerzett tájékozottságát. Friss, nemzetközi kutatásokat emel be a szövegbe s ezekkel a kutatási részletekkel megfelelően keretezi magánjellegű, erősen emocionális töltetű élettörténeteit, anélkül, hogy a hétköznapi olvasó számára ez megterhelővé válna. Képes arra, hogy olvasás közben belső párbeszédet indítson el, azt is érezheti az olvasó, hogy valóban nincs egyedül a gondjaival, mert egy baráttal beszélget. A fejezetek szerkezete úgy épül fel, hogy személyes történetekkel kezdi a mesélést (amelyek a megértés céljából egészen intim szituációikig is elvisznek), majd a további alegységekben részletesen körbejárja a fejezet címben kiemelt fogalmat, mint a bátorság, sikeresség s ezekbe a részekbe illeszti be következetesen a kisebb kutatási részleteket, eredményeket. Végül pedig a fejezet elején bemutatott magántörténet drámai felütését egy diplomatikus, számára feloldást nyújtó megállapítással zárja be. Az olvasó valószínűleg nem érzi majd nyomasztónak a megállapításait, mert teret enged arra, hogy választásunk legyen: akár éljünk ezekkel a módszerekkel, akár nem. Nem recepteket kínál, nem mondja meg a tutit, de amit megoszt velünk, azt teljes átéléssel teszi.
1. fejezet: Elég bátor – Mit jelent igazából bátornak lenni
Ebben a fejezetben helyet kap többek között az is, hogy milyen sztereotípiákkal találkozott kisfiúként, mert érzelmileg és fizikailag is szenzitívebb volt a többi fiúhoz képest. Szóba kerül a köznapi nyelvhasználatba beépült előítélet (ne sírj, kislány vagy, nyuszi vagy), a kisfiú test átalakulása, az első erekció és az azt követő szégyen, a teste feletti kontrollal való ismerkedés. A valódi bátorság számára az, ha szembenézünk azzal, akik valójában vagyunk, és azt képviselni tudjuk.
2. fejezet: Elég nagy – Fejtől a szívig és ami a kettő között van
Sorra veszi azokat a társadalmi elvárásokat, tulajdonságokat, amiket a férfiak testi mivoltához kapcsolnak (izomzat, pénisz mérete, szexuális partnerek száma). Bemutatja ebben filmes karrierje kezdetén lévő ellentmondásokat: külsőleg görcsösen megfelelt ezeknek az elvárásoknak (túledzett, koplalt, étkezési zavari lettek), belül pedig szenvedett, mert egyáltalán nem érezte önazonosnak, majd filmes szerepei is ezt tükrözték vissza (Jane the Virgin, Everwood): „szépfiú”, férfi escort, félmeztelen orvostanhallgató. Nem tudta megmutatni valódi tehetségét, de később felülkerekedett problémáján: „Ez az én testem, de én nem a testem vagyok”. (52.o.)
3. fejezet: Elég okos – Miért nincs válaszom mindenre és ez miért lehet jó
Ebben a fejezetben a férfiakhoz társított intellektuális elvárásokról beszél. Ezt összekapcsolja többek között azzal, hogy kisiskolás korában enyhe figyelemzavarra gyanakodtak nála a tanárok, élénk volt és mozgékony, a szülei pedig nem vitték orvoshoz, nem jártak utána a sokszor megbélyegző diagnózisnak, nem akarták stigmatizálni őt. Teljesítette álmát azzal, hogy cégvezető és filmrendező lett, fenti tapasztalatai miatt pedig empatikusabb, demokratikusabb vezetői magatartásra törekszik. Nem kell tudnia minden kérdésre a választ, ahogy szerinte helytelenül mutatja azt James Bond vagy MacGyver filmes karaktere.
4. fejezet: Elég magabiztos – Magabiztosság a bizonytalanság tengerében
Bemutatja, hogy a férfiakkal szembeni egészségtelen elvárások beivódtak az identitásába és nem fogadta el a benne lévő érzékenységet, érzelmességet. Dr. Niobe Way kutató Deep Secrets (Mély titkok) című könyvéből is behoz egy érdekes gondolatot: a fiúk közti barátság 8-9 éves koruk körül a legmélyebb, legbensőségesebb, aztán minden megváltozik a 13 és 14 éves koruk körül, amikor pubertás korba érnek, de ez nem csupán biológiai meghatározottság, hanem tanult viselkedés: a félelem attól, hogy gyengének nézik őket, sebezhetőnek, ezért elkezdik felvenni a csoportnormákat, hogy elfogadottak legyenek. A szerző visszaemlékezése szerint saját életében ebben az életkorban sokkal többet barátkozott lányokkal, mert ezek a barátságok nem kényszerítették arra, hogy emocionális oldalát kihasítsa magából. Itt idézi Robert Augustus Masters párkapcsolati terapeuta gondolatát A férfi erő című könyvéből, melynek lényege, hogy a valódi férfi erő egyszerre képes az autonómiára és összetartozásra, egyszerre tud lágy és kemény lenni, de nem él vissza erejével és megvédi azt, amit meg kell védenie.
5. fejezet: Elég kiváltságos – A fehér férfi valósága és privilégiumai
George Floyd afro-amerikai férfi meggyilkolását hozza példaként, mely eset ráébresztette arra, hogy heteroszexuális, középosztálybeli, fehér férfiként mennyi privilégiuma van: rendező lehet, könyvet írhat, nem érinti a fekete férfiakat bántó rasszizmus, szabadon élhet. Behozza a tudós Kimberly Crenshaw interszekcionalitás fogalmát is, mely az egymást metsző, egymásra rakódó társadalmi hátrányokat jeleníti meg az utak és útkereszteződések metaforájával. Beszél személyes tapasztalatairól is, amikor saját bőrén tapasztalta a „whitewashing Holywood” (fehér színészek előnyt élveznek, a szerző sötét hajú, sötét szemű olasz gyökerekkel rendelkezik) előítéletességét.
6. fejezet: Elég sikeres – A karrier lépcsőfokai és a szolgálatban rejlő erő
Hosszan ír a siker illúziójáról, amit filmes karrierje hajnalán megtapasztalt. Behozza azokat a fogalmakat, amelyeket egy sikeres férfitől elvár a társadalom: hatalom, pénz, magas társadalmi státusz, szexuális partnerek magas száma. Amíg ezeken a külsődleges fogalmakon keresztül határozta meg saját értékességét, s ezekből hiányzott bármelyik, akkor depressziós időszakok váltották egymást az életében. Beemel egy 2019-es siker index kutatást, melyet 5000 ember megkérdezésével végeztek, ahol az emberek 97%-a a fenti kritériumok alapján határozta meg a sikert, a maradék 10% pedig az emberi kapcsolatok minőségével, a saját társadalmi hasznosságával írta le a kifejezést. Ő is felteszi magának naponta a kérdést, hogy élete végén kik veszik körül? Hogyan szolgálta a környezetében lévőket? Milyen férj és apa volt?
7. fejezet: Elég szexi – Intimitás, bizonytalanság és a pornó paradoxonja
Leírja, hogy a férfiak szexualitásáról nincsenek megfelelő oktatóanyagok, a tanárok és olykor a szülők válaszai sem elegendők, nincs eléggé nyitott párbeszéd erről a témáról napjainkban sem. A témát rengeteg tabu, kisebbrendűség és szégyenérzet övezi. Bevezet minket az első intim tapasztalataiba:
„Emlékszem, féltem és ideges voltam amiatt, hogy el fog ítélni engem, ha túl hamar végzek, és nem leszek elég.” (212.o.)
Foglalkozik a maszturbációval, a pornófogyasztással, azzal, hogyan lépett kapcsolatba feleségével.
„Őszintén hiszem, hogy ha tudatára ébrednénk szexuális történeteinknek, tapasztalatainknak és üzeneteinknek, amelyek formálták ezeket a történeteket, ha meglenne az eszközünk ahhoz, hogy őszinték legyünk önmagunkhoz, ismerjük kondicionáltságunkat és sebeinket, akkor azt látnánk, hogy mindannyian szenvedünk és ezt a poggyászunkat az ágyba visszük magunkkal.” (227.o.)
8. fejezet: Eléggé szeretni, szeretve lenni – Valódi munka, erőfeszítés a párkapcsolatokban
Ez az egyik legerősebb emocionális töltetű fejezet, amely kifejezetten izgalmas olvasmány a szerző tollából. Egy férfi érzelemvilágának, gátlásainak őszinte feltárulkozását láthatjuk. Házasságának jellemzésében legtöbbször a ház és a tükör, az egymásban tükröződés kifejezéseit használja. Itt emeli be, hogy utazásában, amit eddig saját maszkulinitásával tett, ebben a témakörben segítette őt leginkább a vallása, amit gyakorol, ez a Baha’i hit.
„Közösen tervezzük erődünk folyamatos építését és újjáépítését, hogy ne csak a külső világtól, hanem önmagunktól is megvédjen minket. Az egymásnak megmutató fényes tükröknek köszönhetően mindketten elköteleztük magunkat amellett, hogy növekedjünk és átvészeljük a próbatételek viharát, amelyeket az élet hoz nekünk.” (277.o.)
9. fejezet: Eléggé apának lenni – Felnevelni egy gyermeket, miközben magad is fejlődsz és felnövésben vagy
Ebben a fejezetben az apaság, az apává válás témakörét hozza be. Elmondja, hogy egy kisebb traumaként érintette a felesége első terhessége, pedig tervezték és várták a gyermekáldást. Beszél a szülés körülményeiről, a megtalált apai szerepéről. A saját apamintáját pozitívnak értékeli. Édesapját támogató, érzelemközpontú emberként jellemzi. A szerzőnek egy kislánya és egy kisfia van. „A szívem megmutatása azt jelenti, hogy megmutatom emberségemet, tudván, hogy nem kell félnem. Az érzelmeim kimutatása, a küszködés és a segítségkérés nem tesz kevésbé férfivá. Ezek egyszerűen inkább emberré tesznek.” (320.o.)
10. fejezet: Elég. Elég vagy – Lengetni a fehér zászlót
A könyv utolsó fejezetében összegzi az eddigieket, újra hangsúlyossá téve azt, hogy nemek közötti egyenlőséget azzal is előre lehet mozdítani, ha a nők mellett beszélünk a férfiak nehézségeiről, az ő változó helyzetükről, ha újraértelmezzük az őket is hátrányosan érintő egészségtelen társadalmi elvárásokat.
„Megadom magam. Lengetem a fehér zászlót. Nem a vereség miatt, hanem azért, mert ideje befejezni a játékot, olyan szabályok szerint, amelyek megakadályozzák, hogy mindenki nyerjen.” (323.o.)
A könyv egy hiánypótló írás, ezért rendkívül fontos lenne, ha az eredeti angol nyelven túl magyar nyelvű fordításban is megjelenne. A nemi egyenlőtlenségek kérdésben a nagy kirakós egyik hiányzó darabkáját jelenthetné, mely segíti egyes férfiak helyzetének jobb, világosabb megértését is. Az írás világosan mutatja, hogy ahogyan a nők csoportja sem egységes, úgy a férfiaké sem: egyének vannak benne különböző személyiségekkel, alkati adottságokkal, egyéni vágyakkal. Az itthoni jeles kutatók közül Hadas Miklós foglalkozik maszkulinitás vizsgálatokkal és jelen könyv jól kiegészítheti a tudományos igényű műveket, mert a hétköznapi olvasót is bevezetheti ebbe a témakörbe, akkor is, ha történetesen amerikai a szerző. Andersson szavait kölcsönözve elmondható, hogy a nemi egyenlőség egyformán jó a nőknek és a férfiaknak, de ahhoz a nőknek és férfiaknak is változniuk kell. Justin Baldoni frissen megjelent könyve a Boys will be Human (A fiúk, akik emberré lesznek), mely szintén ígéretes kiadványnak ígérkezik.
Írta: Baluja Petra
