Fodor Ákos – Szilágyi Enikő: Benső beszéd: hangminta, Fekete Sas Kiadó, 2022, CD, 57 perc, 4500 Ft helyett itt 3600 Ft
Fodor Ákos haiku költeményeiben az az egyik csodálatos dolog, hogy mindig aktuálisak. Bármilyen időben és élethelyzetben nyitjuk is ki a Fekete Sas Kiadó gondozásában eddig megjelent hét kötetének valamelyikét, gondolatai mindig a mához, a ma emberéhez szólnak. A jelenkor kihívásait is elfogadva jelent meg a tavalyi év végén Benső beszéd: hangminta címmel immár online is hallgatható hangoskönyv az általa írt haikukból, és ez több szempontból is bátor és kísérletező vállalkozás. De hisz ő maga írta: „Hangosítsd ki, úgy tudod, hogy szárny vagy súly a leírt szöveg.”
A hangoskönyv meghallgatására készülve elővettem egy másik kötetet is, a Gyöngyök, göröngyök címűt. Azután döntöttem így, hogy a reggelt a hírportálok törökországi földrengéshez kapcsolódó tudósításainak olvasásával töltöttem, és végignéztem több szívfacsaró, eredményes emberélet-mentést is.
A sokkoló látvány után munkába menet Fodor Ákos haikuval töltöttem a fővárosi közlekedés nem kevés bosszúságot okozó időtartamát. És ahogy kinyitottam a kötetet, mindjárt két olyan haikuba is belebotlottam, amely újra a földrengés híreit idézte elém: „Egy sohasem volt ajtón kilép, /visszanéz egy képzelt ablakon./ Valótlan patkócsattogás/mögött kerékhangok görögnek. / A hihetetlen súly alatt/ beszakad a józan felszín / és nyomtalanul összeforr fölötte.” Ez éppen a Hűlt hely című, de itt van az Előbb és utóbb: „hűlt helyén holmi/meleg mocorgás múltán/mélyebb a hideg”.
Az az egészen fantasztikus ebben, hogy ezek az előbb idézett haikuk eredetileg a szerelem témakörét járják körül, mégis most valami egészen más asszociációt eredményeztek. Különleges tulajdonsága Fodor Ákos haikuinak, hogy mindegyik be tud lopódzni az aktuális napba vagy akár időszakba és háttérjelentéseket ad azoknak. Ilyenformán úgy működnek, mint a tükör, mert saját magunk aktuális rezdülései érkeznek vissza hozzánk belőlük.
Ha már a bátor vállalkozást említettem, a hangoskönyv készítői gondoltak egy merészet, és női hangon szólaltatják meg a szerző műveit. Nagyon kíváncsi voltam rá, hogyan hangzanak így a haikuk, mert a magam részéről olvasás közben mindig magam előtt látom Fodor Ákos jellegzetes közeli arcképét azon a népszerű fényképen, amelyen éppen beleszív a cigarettájába.
Az ember szinte várja, hogy a következő kézmozdulatnál, amikor kiveszi a szájából a csikket, mindjárt mond is egy jó tömör, ám az emberi lét valamely fontos részét egészében átfogó haikut. Egy ilyen fényképet választottak a szerkesztők a borítóra, a szerző azt a bizonyos John Lennonra emlékeztető szemüvegét viseli, a füstöt már kifújta és most épp mond valamit. Ettől pedig egészen olyan a hangoskönyv, mintha az ő nappalijában ülnénk, szemközt vele, miközben ő dohányzik.
A női hanggal kapcsolatos kis tartózkodásom azonnal elillant, amikor meghallottam Szilágyi Enikő színművész meleg, szép orgánumát, mely jól igazolja a haikuk univerzális voltát. Hanghordozásán nem csupán azt éreztem, hogy érti, de azt is, hogy egyúttal érzi is Fodor Ákos világát. A válogatott szerzemények Podonyi Hedvig újságíró, a költő társának, hagyatékának gondozójának munkáját dicsérik, aki hét nagy témakörbe rendezte a nem kevesebb mint 136 haiku költeményt.
Azért is hallgattam örömmel a hangoskönyvet, mert sok újdonságot is hallhattam, a szerző általam jól ismert és kevéssé vagy egyáltalán nem ismert költeményei váltakoznak rajta.
Már az első csokorban is egy rengeteg élettapasztalattal, bölcsességgel rendelkező szerző szól hozzánk, tanítást kapunk az élet dolgairól. A haiku műfajáról szóló Két megközelítési kísérlet egyfajta ars poeticának is tekinthető, miszerint „A haiku: haiku. Szerintem valami igen gondosan kimunkált, keskeny, kényes rés, esetleg átjáró: Valóság és Igazság között. Ennek megtalálása sok-sok játékos komolyságot és komoly játékosságot igényel – „feladótól” és „címzettől” egyaránt.”
Játékos komolysága az egész összeállításon jól érezhető, ezért a hangoskönyv rendkívül hiteles, és széles spektrumát mutatja be az életműnek. Most szembesültem például azzal is, hogy a humoristák által sokszor idézett mondás, miszerint: „Már egyszer mondtam, hogy szeretlek, majd szólok, ha változás van”, valójában egy Fodor Ákos haiku szövegének átvétele, melynek Az érzelmi antitalentum dala a címe. Kérdés, hogy humoristáink tudják-e ezt, vagy ennek tulajdonképpen nincs is jelentősége, mert mindez azt mutatja, hogy ezek a haikuk már beépültek a közbeszédbe és mint szállóigék közszájon forognak.
Mindennapi életünk visszásságait is kifejezően adják vissza a költemények („Fel hát a kedvenc álarcokkal! Mulassunk!”, vagy „Az embléma rég eltakarja a tárgyat, az ár az árut, a nyelv a beszédet”), rengeteg asszociációra adnak lehetőséget, ez a kiadvány tehát megmozgatja bensőnket, és gondolkodásra is késztet.
Fodor Ákos sajátos világszemlélete így még hatásosabban jut el a hallgatóhoz, mintha „csupán” nyomtatásban olvasná valamely kötetét. Emberi dolgainkról írt haikui most egy egészen egyedi hangon szólítanak meg minket, így a szerelemről, kapcsolatokról, vágyakról és érzelmekről írt költeményei talán még közelebb is tudnak férkőzni hozzánk.
Előrehaladva a hangoskönyv hallgatásában érezhető, ahogyan egyre komolyabb témákhoz közelítünk: a szerzőnek a halálról, Istenről, a politikáról vagy a fiatalságról és az életről szóló gondolatait is megismerhetjük.
Elméláztam közben, miféle lencsét hordhatott abban a jellegzetes szemüvegében, amelyen keresztül ennyire sajátos módon látta az őt körülvevő világot és magát is. Az utolsó csokor haikut kifejezetten megkönnyeztem, ebben az élet lezárása, búcsúzás, költői számvetés és a halállal való szembenézés jelenik meg. De ezt a tényt is tudatosan kezelve, az érzelmi kilengésektől lecsupaszítva, mégis szíve legmélyéből tudatja velünk. Jóleső keretet ad a haikuk sorának a Weimari haikuk beillesztése a hangoskönyv elejére és végére (Weimari emlékkönyv-lap és Weimari naplólap).
Mi is hát ez a kiadvány? Egyfajta Fodor Ákos bibliája vagy útmutatója az élethez? Füveskönyv, amelyet felütve választ kaphatunk az élet nagy kérdéseire? Szerintem mindezek együttesen adják ennek a kiadványnak a mibenlétét.
Ráadásul, a haikuk különböző csoportjait olyan természetközeli hangok választják el, amelyek segítik az elmélyedést, a szívdobogás, a másodpercmutató ketyegése, illetve a vízhullámok hangjai, mind-mind közelebb visznek minket ehhez a különleges világhoz.
Igazi telitalálat a hangoskönyv legelején hallható írógép kattogás a befűzött, majd kivett és összegyűrt papír hangjaival. Képzeletünkben ott ül tehát a szerző az írógép mögött, és éppen megszületnek a haikuk. Ezek az asszociációk Fodor Ákos világán keresztül a saját magunkéhoz is szabad teret nyitnak.
A Fekete Sas kiadónak ezúttal egy olyan hanganyagot köszönhetünk, amely nem csupán méltó Fodor Ákos emlékezetének ápolásához, de a hallgató lelkét mélyen megérintve hozzájárulhat az önismereti úton való haladásunkhoz is. Egyfajta meditatív állapotba kerülhetünk, miközben akár online felületen is hallgatjuk, szövegei pedig lehetőséget adnak az elmélyülésre.
Tolle, heus! Azaz vedd és hallgasd! – mondom vagyis írom kicsit módosítva a Szent Ágoston-i idézetet. Váljon mindannyiunk lelki egészségére!
