Olimpiai és világbajnokok Salgótarjánban
Az én városom 9. rész, 10X10 fekete fehér fotó
Ha azt a kérdést tesszük föl magunknak, hogy melyik városi rendezvénynek volt a legnagyobb híre az országhatárokon is túl, akkor nagyon egyszerű a válasz: az Ugrógála kiemelkedik a nem túl népes mezőnyből.
Az 1986 és 2010 között megrendezett 23 verseny 5 földrész 610 atlétáját hozta el Salgótarjánba, köztük 15 olimpiai- és világbajnokot. Bubka, Sotomayor, Kostadinova, Isinbayeva, Austin, Holm, Klyugin, Pedroso, Rybakov, Ukhov, Slesarenko, Tarason, Vlasic, Voronin, Yelesina, egy egészen fantasztikus névsor, amely a világ bármely pontján komoly feltűnést és elismerést keltene. Mindennek a megálmodójával, Angyal János versenyigazgatóval beszélgettünk a 10. gála egyik különleges epizódjáról. (A teljes interjú itt olvasható.)
Angyal János: 1996. szeptember 10-én érkezett Budapestre Charles Austin, aki Atlanta friss olimpiai bajnokaként, a tizedik Salgótarjáni Ugrógálára igyekezett. Már a repülőgépen olvasta, hogy aznap este Michael Jackson koncertezik a Népstadionban, és mivel nagy rajongója volt a popsztárnak, némi segítséget remélve, felhívta a tarjáni verseny igazgatóját, azaz engem. Azonnal telefonáltam Molnár Zoltánnak, a Népstadion akkori főigazgatójának. Ő rögtön beszélt Michael Jackson menedzserével, aki 2 db VIP jegyet biztosított Austin részére, aki közben megérkezett Tarjánba. Én sajnos nem tudtam elmenni erre a koncertre, de a kezébe nyomtam az ugrógála hivatalos pólóját, rögtön 3 darabot, és azt mondtam neki: – Ha találkozol Jacksonnal, dedikáltasd ezeket légy szíves, és miután te is aláírtad, osztozunk rajta hárman! – Így is történt. Austin egyébként itt látta először élőben Michael Jacksont, de nem csak látta, hanem a koncert utáni fogadásra is meghívást kapott. Ennek a fogadásnak a kellős közepén Jackson odalépett Austin elé, letérdelt előtte és azt mondta:
„Barátom, lehet, hogy én egy világsztár vagyok, de te sokkal nagyobb csillag vagy, mert te olimpiai bajnok vagy, ami én soha nem lehetek!”
Másnap Austin 230 cm-es ugrással nyerte a versenyt, talán emlékszel rá, ekkor járt itt Kareem Abdul Jabbar, az NBA legendás játékosa. A rúdugrást Maksim Tarasov, a női magasugrást Stefka Kostadinova nyerte, akik szintén olimpiai bajnokként érkeztek a gálára. Nos, az előbb említett ugrógálás pólót ők is aláírták, így már öt világsztár neve fémjelezte ezt a számomra felejthetetlen napot. Austin másnap hajnalban indult a következő versenyére, Japánba. A Karancs Szálló előtt búcsúztunk el egymástól. Megölelt és azt mondta: – János, fantasztikus élmény volt itt lenni, szeretném ezt neked megköszönni. Ezzel kinyitotta a sporttáskáját és átnyújtotta azt a magasugró cipőjét, amit az olimpiai döntőben viselt. Tulajdonképpen innen ered a későbbi Cipőmúzeum ötlete.
De visszatérve a dedikált póló történetéhez, annak az évnek a karácsonyán a Telesport szervezett egy adománygyűjtő műsort a rászorultak gyermekeinek megsegítésére. Akkor gondoltam egyet és felajánlottam ezt a világon egyedülálló pólót, licitálásra. Végül négyszázezer forintért kelt el, ami akkoriban még sokkal többet ért, mint manapság. Hogy aztán most mégis itt látható az eredeti példánya, az egy nagyon szomorú és számomra ma is felkavaró esemény következménye. Az Ugrógála fővédnöke és főtámogatója Gyulai István, a Nemzetközi Atlétikai Szövetség főtitkára volt, 2006-ban bekövetkezett haláláig. Mivel az évek során a gálán részt vett olimpiai- és világbajnok sportolók dedikált cipőiket nekünk ajándékozták, arra gondoltam, hogy az lenne a legméltóbb, ha ezt a kiállításnak helyt adó múzeumot róla neveznénk el. Az avatásra meghívtuk a feleségét, és a médiában elég nagy nyilvánosságot kapott maga az esemény. Másnap felhívott Császári Attila, az Adidas Magyarország marketing-igazgatója, akinek a vállalata az 1996-os licitáláson megvette a dedikált pólót, és azt mondta nekem:
„János, ennek az ereklyének ott van a helye nálatok!”
És azóta itt van a gyűjteményünkben, minden látogatónk megtekintheti, aki erre jár.
„1995-ben a cseh Daniela Bartová világcsúcsot ugrott Tarjánban. Becslések szerint kétezernél több újságban nyomtatták ki Salgótarján nevét, az Eurosport televíziós közvetítésén keresztül pedig 45 ország 69 millió háztartásában volt látható a 10. Ugrógála. Emeljük meg kalapunkat a rendezők előtt.”
– Gyulai István a Nemzetközi Atlétikai Szövetség főtitkára
