Megnyitották a rendszerváltás óta eltelt több mint három évtized legnagyobb szabású magyar vonatkozású németországi képzőművészeti kiállítását, a Magyar Modern – Ungarische Kunst in Berlin 1910-1933 (Magyar művészet Berlinben 1910-1933) című tárlatot csütörtökön a Berlinische Galerie-ben, a német főváros egyik legrangosabb modern művészeti kiállítóhelyén.
A több mint 200 festményt, grafikát, szobrot, fényképet és egyéb műalkotásokat felvonultató tárlat azt hivatott bemutatni, hogy a Berlinben dolgozó külföldi művészek legnagyobb közösségei közé tartozó magyar alkotók miként járultak hozzá a weimari köztársaság fővárosának virágzó kozmopolita kultúrájához.
A mások mellett Bernáth Aurél, Ferenczy Béni, Kassák Lajos, Moholy-Nagy László és Rippl-Rónai József munkáiból válogatott kiállítás péntektől február 6-ig látogatható. Rendezésében közreműködött a budapesti Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria és a német fővárosban működő magyar kulturális intézet, a Collegium Hungaricum Berlin, amely számos kísérőrendezvényt is szervezett, köztük egy felolvasószínházi előadást, amelyen művészek és újságírók szövegei révén mutatják be a korabeli magyar szerzők berlini élményeit.
Thomas Köhler, a Berlinische Galerie igazgatója a több száz vendég részvételével tartott megnyitón kiemelte, hogy Berlin fontos helyet foglal el a magyar művészet történetében, de ez a kapcsolat fordítva is érvényes, a magyar művészek is sokat adtak a német művészetnek, és a múzeum gyűjteményét is sok a magyar alkotás gazdagítja.
Baán László, a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria igazgatója rámutatott, hogy az első világháború utáni években Berlin átvette Párizs szerepét, a weimari köztársaság idején „az európai modernség fővárosa” lett, amely „védelmet és szabadságot” biztosított sok magyar alkotónak.
A fotográfiától az építészeten át a festészetig egy sor területen kibontakozó magyar művészek életében Berlin többnyire rövid, néhány éves, de nagyon intenzív szakasz volt, és a nácik hatalomra jutásával véget is ért ez a Berlinnek és Budapestnek egyaránt fontos korszak.
Mindennek bemutatása régi tartozás, de a négy éve kezdett közös munkával sokrétegű és gazdag kiállítást sikerült megvalósítani – fejtette ki Baán László. Hozzátette, hogy a tárlat nem csak történeti szempontból figyelemre méltó, hiszen meglehet, hogy a huszadik század húszas éveihez hasonlóan a jelenkor is olyan időszak, amelyben „a jövő már elkezdődött, de a múlt még nem ért véget”, és mindenki tanúja „valami új nagy fájdalmakkal és nehézségekkel kísért megszületésének”.
A kiállításon bemutatott alkotások mind vagy Berlinben készültek, vagy szerepeltek tárlaton a német fővárosban 1910 és 1933 között. Ezzel kapcsolatban Ralf Burmeister kurátor kiemelte, hogy a vizsgált időszak első évében, 1910-ben csaknem 200 festményt és grafikát felvonultató tárlatot rendeztek Berlinben magyar művészek, köztük a századelő legfontosabb magyar művészcsoportja, a Nyolcak több tagjának munkáiból, a húszas években pedig a magyarok alkották a „domináns erőt” a klasszikus modern legfontosabb kiállítóhelyei között számon tartott Sturm galéria művészeinek körében. A magyarok berlini hatását mutatja, hogy egyedül ebben a galériában 24 egyéni kiállítást rendeztek magyar alkotók munkáiból az 1921-1930-as időszakban.
Ugyanakkor a Magyar Modern a festészet mellett egy sor további művészeti ágban is ábrázolja a magyarok hozzájárulását Berlin kultúrájához. A kilenc szekcióra tagolt kiállításon fontos szerepe van például az építészetnek, és betekintést nyújt olyan kevésbé ismert alkotók munkásságába is, mint Kaufmann Oszkár, aki nemcsak a budapesti Madách Színház, hanem több berlini mozi és színház, a többi között a Volksbühne tervezője volt.
