Turbuly Lilla: Pestre fel! Móra kiadó, 208 oldal, 2022.
Ahogy egymás után sorolnak a történetmondás évezredei, úgy nehezedik a mindenkori mesélő helyzete. Hiszen legyen szó ógörög rapszodoszról, a Napkirály udvarának ünnepelt színházcsinálójáról vagy a legfelkapottabb streamingszolgáltató legmenőbb forgatókönyvírójáról, minden alkotó újat szeretne hallgatói/olvasói/nézői elé tárni, valami olyat, amit csak ő tud elmesélni a világról. Ötezer év írásbeliség után ez, ha nem is lehetetlen, de komoly kihívás, jobb híján tehát mi, írók, állandóan ismételjük magunkat és pályatársainkat, és ugyanazt a pár tucat alaptörténetet mondjuk újra és újra. De – jó esetben – mindig hozzátesszük a leporolt sztorikhoz azt a kis csavart, azt az új nézőpontot, amitől kétezer év után sem unalmas, mondjuk, egy reménytelen szerelem újraolvasása.
Turbuly Lilla is egy ilyen sokszor hallott történetet írt meg újra a Móra Kiadónál megjelent, Pestre fel! című gyerekregényében. A vidékről a nagyvárosba kerülő főhős bejáratott szereplő, nagyon mellélőni nem lehet vele, és az is tény, hogy a szerző könnyedén alkot olvasmányos, élvezetes, kiskamaszoknak szóló szövegeket – mégis felmerült a kérdés jelen sorok írójában, amikor kézbe vette a szemrevaló, Bertóthy Ágnes borítójával és rajzaival illusztrált kis kötetet: képes érdekessé tenni Turbuly Lilla ezt a kicsit kopott témát?
Hogy aztán alig egy órával később lelkesen, elégedetten, sőt, hálásan tegye le a könyvet.
Turbuly Lillának – aki egyébként, amellett, hogy az ország egyik legismertebb színikritikusa, csodaszép verseket és remek novellákat ír (tavalyi, Alkonykapcsoló című kötete a Prae Kiadónál jelent meg), ráadásul, amint néhány interjú tanúsága szerint, ugyanolyan kétlaki életet él, mint a Pestre fel! főszereplője, Cseke Bogi – nem csak érdekessé tennie sikerült a vidékről fővárosba szakadó kiskamasz sztoriját, de olyan aktuális, vagy éppen örökérvényű kamasz-problémákra tudott kicsit sem didaktikus, de nagyon okos és hasznos válaszokat adni, amelyek érzékeny megközelítése ha nem is példa nélküli, de nem túl evidens a kortárs, népszerű ifjúsági és gyerekirodalomban.
Az egyik ilyen téma a verbális bántalmazás kérdése. Cseke Bogi, aki szülei kacifántos élethelyzete miatt a kisöccsével együtt arra kényszerül, hogy egyik napról a másikra a Múzeum körútra költözzön egy Balatonfelvidéki faluból, sajnos szinte természetes, hogy gonosz viccek és beszólások céltáblája lesz. Az iskola menő csajai Tanya Boginak becézik, nem csak a háta mögött. Sok irodalmi mű elmondta már sokféleképpen, hogy csúfolódni nem helyes, a Pestre fel!-ben viszont nem csak az áldozat érzéseivel ismerkedhetünk meg, hanem néhány hatékony módszerrel is, amivel a talpraesett főszereplő képes megvédeni magát. Bogi ugyanis nem süllyed bele az egyáltalán nem irigylésre méltó helyezéből adódóan akár jogosnak is mondható önsajnálatba, hanem beleáll a helyzetbe. Magatartása akkor is az asszertív önérdekérvényesítés és kommunikáció iskolapéldája, amiből anélkül tanulhatnak a majdani olvasók, hogy azt éreznék, hogy valamit le akar a szerző nyomni a torkukon, ha a legtöbb kilenc-tizenegy éves kiskamasznak fogalma sincs arról, hogy létezik asszertívitás, mint olyan.
A másik nagyon-nagyon fontos üzenet a párkapcsolatok milyenségéről közvetít valami rém fontosat a könyvet olvasó tíz-tizenkétévesek felé. Méghozzá olyasvalamit, ami tökéletesen szembe megy a szerelem mainstream értelmezésével, azaz azzal a nagy rakás – finoman szólva – téveszmével, ami a népszerű filmek és könyvek heppiendjei példájával kis- és kamaszlányok millióinak az életét keseríti meg. Természetesen a Pestre fel! főszereplőjének is megtetszik az új iskola „rosszfiúja”, sőt, hamarosan nyilvánvalóvá válik, hogy akár esélyei is lehetnének a srácnál, annak ellenére, hogy az nyilvánvalóan önző, és hogy Boginak túl sok kompromisszumot kellene vállalnia ezért a kapcsolatért. „Normál” lányregények ilyen helyzetben azt a mintát mutatják a (kis)lányoknak, hogy add fel magad, ne zavarjon, ha nem értékelnek vagy bántanak, és próbáld meg a szerelmeddel megváltoztatni az alapból seggfej nagy őt – és amikor a női főszereplő meghozza az áldozatot, az önző fiúról is kiderül, hogy mélyen érző, nagy lélek, na persze. Turbuly Lilla még kicsiben sem romanticizálja a párkapcsolati abúzust, inkább megmutatja az olvasónak, hogy a szupermenő alfahímek mögött, rögtön a második sorban jobbnál jobb fej srácok vannak, akikkel minden szempontból jobban jár az ember lánya.
Kellhet ennél jobb tanács egy kiskamasznak?!
A fentiek alapján azt hihetjük, hogy a Pestre fel! egy komolykodó, sötét regény. Ám ez tévedés, kifejezetten vicces, fordulatos és izgalmas a könyv, remekül megírt, könnyed és friss szöveggel. Egészen biztos, hogy azok a kiskamaszok is örömmel olvassák, és könnyedén azonosulnak majd főhősével, akiknek nem kell rendszeresen idegesítő kistestvérekre vigyázniuk, vagy akik nem kerültek váratlanul új közösségbe – hiszen önmagunk elfogadása és elfogadtatása teljesen általános, és sajnos nem is csak kiskamaszkorra korlátozódó közös problémánk.
