Elhunyt Dérczy Péter (1951-2022) irodalomtörténész – tette közzé Poós Zoltán a Facebook-oldalán.
Több, mint húsz éve szembeszomszédom volt a Bajza utcában. Egyszer felhívott telefonon, hogy az ablakom fölött lóg egy padlószőnyeg (!). Azóta sem tudom, hogy került a tetőre az a gyerekszoba méretű kék szőnyeg, és azt sem, hogy végül leszedték-e vagy csak lefújta a szél.
Péter mindenre figyelt, a fiatal írókra, a kortárs irodalomra, a lelógó padlószőnyegekre. Nem csak lexikális tudása volt, de bölcsessége is, és nagyon tudott figyelni másokra. Kivételesen őszinte, biztos ízlésű és igazságszerető ember volt. Ez a két szó kavarog bennem, az igazság, és a szeretet.
Dérczy Péter (Budapest, 1951. november 19.) magyar irodalomtörténész, kritikus, újságíró, szerkesztő.
1972–1977 között az ELTE BTK magyar-angol szakos hallgatója volt. 1974 óta publikál. 1978–1980 között a Kritika munkatársa volt. 1980–1982 között az Országos Széchényi Könyvtárban dolgozott. 1982–1983 között fizikai munkás volt. 1983–1984 között a Magyar Nemzet szerkesztőségében tevékenykedett. 1984–1991 között a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetében dolgozott. 1991–1994 között a Magyar Napló főszerkesztője, majd az Élet és Irodalom szépprózarovatának szerkesztője lett.
Főbb művei:
Fasírt, avagy viták a „fiatal irodalomról” (szerkesztette, 1982)
Vonzás és választás; Csokonai, Debrecen, 2004 (Alföld könyvek)
Töredékek a történetről. Tanulmányok, esszék, műelemzések; Szépmesterségek Alapítvány, Miskolc, 2011 (Műút-könyvek)
Között. Esszé Orbán Ottó költészetéről; Magvető, Bp., 2016
