Móricz Zsigmondra emlékeztek halála 80. évfordulója alkalmából pénteken az író megújult síremlékénél a Fiumei úti sírkertben. A Nemzeti Örökség Intézete (NÖRI) által szervezett megemlékezésen Vitályos Eszter, a Kulturális és Innovációs Minisztérium (KIM) parlamenti államtitkára kiemelte: Móricz Zsigmond olyan géniusz volt, aki a hétköznapi tárgyak között a 20. század népmeséjét írta, egy szürke tündérregét.
Móczár Gábor, a NÖRI főigazgatója felidézte, hogy a pénteki évfordulóra megújult síremléket Móricz Zsigmond jóbarátja, Medgyessy Ferenc Kossuth-díjas szobrász készítette az író halálának 10. évfordulójára. Az emlékművön Móricz Zsigmond portrészobra körül regényeinek fontos alakjait, így Nyilas Misit, Rózsa Sándort, a Tündérkert szereplőit, valamint az Úri Muri jellegzetes szereplőit megjelenítő fríz található – tette hozzá Móczár Gábor.
A főigazgató rámutatott, hogy a Nemzeti Örökség Intézetének célja népszerűvé tenni mindazt a történelmi és irodalomtörténeti örökséget, amely a Fiumei Úti Sírkert Nemzeti Emlékhelyen megelevenedik. Ezért csatlakozik az intézet minden országos kulturális eseményhez, így jövő szombaton a kulturális örökség napjaihoz is, amikor a meghirdetett irodalmi séták fontos állomása lesz Móricz Zsigmond síremléke. Szintén ezt a cél szolgálják a hétről hétre meghirdetett tematikus séták, a rendkívüli iskolai történelem- és irodalomórák, valamint az itt nyugvó nagyjainkat bemutató, ingyenesen elérhető FiumeiGuide applikáció is – fűzte hozzá Móczár Gábor.
Az eseményen beszédet mondott Szilágyi Zsófia, a Móricz Zsigmond Társaság elnöke, valamint Kerezsi Csaba, a Szentendrei Móricz Zsigmond Gimnázium intézményvezetője is.
Móricz Zsigmond (1879-1942) a 20. századi magyar realista prózairodalom legtermékenyebb és legnépszerűbb alakja. Hírnevet a Nyugatban 1908-ban megjelent Hét krajcár című novellája hozott neki (1908). Légy jó mindhalálig című regénye 1920-ben jelent meg.
A Nyugat 1921-től kezdte el közölni a 17. századi Erdélyről szóló történelmi regényét, a Tündérkertet, amely az Erdély-trilógia első darabja lett. Az 1920-as évek közepén visszatért a falusi és a városi sorslehetőségek boncolásához. Kritikával ábrázolta a tenni és újítani akaró, de elbukó (Úri muri), valamint a panamista környezet által tönkretett (Rokonok) dzsentri figurákat. Az 1930-as évek novellaterméséből kiemelkedik a Barbárok balladisztikus elbeszélése. Móricz Zsigmond egyik legsajátosabb alkotása a halála előtt két évvel írt Életem regénye című műve, amely családtörténet és szociográfia egyben.
