Mikola Péter: Bátorságpróba. Illusztrálta: Kőszeghy Csilla. Móra, 2022.
Mikola Péter eredetileg tanárként végzett, a nyolcvanas évek óta zenés műsoraival járja az országot, és már hat gyerekdalokat tartalmazó nagylemeze jelent meg az utóbbi évtizedekben. Mikola állandó eposzi jelzője a ’zenész játszótárs’, ami arra utal, hogy előadásaiban nagy hangsúlyt fektet arra, hogy a gyerekek ne csak hallgatói, hanem aktív résztvevői legyenek a daloknak. Mikola a zenés gyerekműsorok világába véletlenül csöppent bele egy ismerőse javaslatára, és hasonló véletlennek köszönhető, hogy írásra adta a fejét: a városban sétálva találkozott egy könyvkiadó igazgatójával, aki ott helyben fel is kérte egy mesekönyv megírására.
A kísérlet jól sikerült, Mikolának 2009-ben jelent meg első mesekönyve, a Zorka szemével a világ, amit aztán jó pár további kötet követett. Az óvodás Zorka és testvére, Berci állandó szereplők Mikola Péter könyveiben, és idén a Móra Könyvkiadó úgy döntött, hogy új köntösben jelenteti meg a testvérpár korábban már megjelent kalandjait – a könyv végén pedig a történetekhez kapcsolódó foglalkoztató feladatok is vannak, ami egyébként egészen remek ötlet.
A Zorka és Berci kalandjainak első kötete a Világszépítés volt, a második pedig most jelent meg Bátorságpróba címmel. A sorozat illusztrátora a Bumburi-könyveket is jegyző Kőszeghy Csilla, akinek rajzait a szülők Berg Judit, Szálinger Balázs és Boldizsár Ildikó mesésköteteiből is ismerhetik. Az első kötethez hasonlóan a Bátorságpróba is egymáshoz kapcsolódó meséket tartalmaz: a könyv első felének történeteit a visszatérő szereplők kötik össze, míg az utolsó pár mese egy pilisi, indián tematikájú kirándulás köré szerveződik.
A kicsomagolás után a három apukatörzsfőnök elvonult megtartani a bölcsek tanácsát, ami azt jelentette, hogy kitalálták, mi legyen a program, és más titkos dolgokat is megbeszéltek. Az indián anyukák addig kipakolták, és feldíszítették új otthonunkat. Mire végeztek, mi is felvettük a fejdíszeinket. A mieink filctollakból készültek. Csak apáé volt gólyostollból, mert ő amúgy is a Gólyós Toll nevet választotta magának. Gyuszi bácsiék fácán-, Pista bácsiék kakastollat tűztek a fejpántjukra. Nagyon viccesen néztünk ki, de hamar kiderült, hogy a fejdíszeket viselve nem lehet játszani, mert a tollak mindig kiesnek a helyükről, ezért az anyukák úgy döntöttek, hogy csak ünnepi alkalmakkor öltözzünk díszbe.
A Zorka-mesék igazi esszenciáját a gyerekek határtalan fantáziája adja. Az első történetben például Zorka és Berci feltalálósat játszanak, először például repülőszőnyegnek építenek leszállópályát, később pedig azt a távirányítót kezdik el kitalálni, ami a mindenféle szabályhoz ragaszkodó szülőkből engedékenyeket tudna gyártani – egy gombnyomásra. A gyerekléleknek ezeket a rezdüléseit nagyon jól érzi Mikola Péter, az pedig már alighanem írói koncepció, hogy a történetek narrátora, az óvodás Zorka rendkívül választékos nyelvezettel beszél és gondolkodik.
Zorka történetei egy ideális világ ideális családjában történnek, de ez egyáltalán nem valamifajta giccses cukormáz. Egyfelől itt is előfordulnak ballépések (Berci egyszer még egy játékot is eltulajdonít barátjától), másfelől érdekes analógia a szerző egyik legismertebb dala, Az én családom, ami egy tökéletes családról szól. Mikola egy interjújában úgy fogalmaz, hogy ezt a dalt azért jó együtt énekelni, mert a gondolatnak teremtő ereje van, valahogy hasonló lehet az érzésünk a Zorka-mesékkel kapcsolatban: azért jó ezeket a meséket olvasni, mert valahogy jó együtt elhinni ezeket a történeteket.
