Az öreg ház története

A férfi olasz, a nő román. Nekik adtuk el nagyszüleim házát egy tizenkétéves középkategóriás autó áráért. A vert falú vályogot dédapám építette saját kezével, amikor beköltöztek a faluba. Utána nagyszüleimé lett. Soha nem volt benne fürdőszoba, a pottyantósra jártak ki. A vezetékes víz is csak évtizedekkel később került be az udvarra, addig ásott kútból merték a vizet. Azt használták hűtőnek is. Először a rádió, majd sokkal később a tévé lett a luxus, de azt nem nézte már nagyanyám, mert félt, hogy figyelik.

Nagyapám korán meghalt, születésem előtt tizennégy évvel. Tisztán emlékszem a hiányára, nagymamám félévszázados egyedüllétére. Ahogy beleejti az imakönyvét a kútba, majd húsz év múlva felhúzza, és onnan folytatja tovább. Sokáig szépen viselte a magányt.

Később hűtőt vett, bevezettette a telefont, és amikor elmúlt hetvenöt, a gázt is. Nem kellett folyton rakni a kályhát, cserélni a gázpalackot. Volt, hogy egy hétre előre főzött magára. Ha megunta a főtt csirkehúst, kisütötte, és még krumpli is került mellé. Takarékoskodott a nyugdíjjal, a párnahuzatba rejtette a pénzt.

Hitvány dolog volt eladni. Le kellett volna rombolni magunk miatt, mert az értékét csak mi becsültük igazán. De nem volt, ki lakjon benne. Minden családbeli fiatal elkerült a faluból. Nem volt értelme felújítani, és fizetni a készenléti díjakat. Talán a gyümölcsfák miatt fájt a szívünk, mi ültettük mindet, és éppen akkor kezdtek el teremni.

Ha gazdagok lettünk volna, kicsinosítjuk, és megtartjuk hétvégi háznak. Valakit fogadtunk volna, aki gondozza a kertet és az udvart. Talán néha-néha még szállóvendég is akadt volna, és aludhattak volna ott a távolból hazaérkező rokonok a nagy családi találkozókon. De már azok sincsenek, szétesett a család.

A román nő tud magyarul, de a faluban mindenkit románnak mondanak, aki a határ túloldaláról jön. Nem magyar az anyanyelve, de szépen elboldogul a hivatalokkal, a bevásárlással. A temesvári reptéren dolgozik, de a férfival minden szabadidejüket a házban töltik. Építettek fürdőszobát, teraszt, és a tetőt is megerősítették.

Az olasz férfi idősebb nála, nem tudni, mit dolgozik, vagy csak él, ahogy az ember az olaszokról gondolja. Szenvedélye lett a gyümölcsös, tovább bővítette a kertben. A szomszéd szerint nagyon ért hozzá, és amikor gondozza a fákat, olaszul beszél hozzájuk.

Hiba lett volna a rombolás. Ha ezt előre tudjuk, oda kellett volna ajándékozni nekik.

Az öreg ház története Boldog Zoltán írása a Facebookon

Megosztás: