Molière életéről készült kortárs darabbal zárja jubileumi évadját a párizsi Comédie-Francaise, amely minden idők egyik legjelentősebb színházi szerzője születésének 400. évfordulója alkalmából kilenc művét tűzte műsorára.
A július 25-ig látható Jean-Baptiste, Madeleine, Armande et les autres… (Jean-Baptiste, Madeleine, Armande és a többiek…) című előadás Julie Deliquet rendezésében a legnagyobb presztízsű francia színház alapítójának és egykori társulata tagjainak állít emléket.
A Comedie-Francaise tagjaival közösen létrehozott darab Molière életéről és társulata tagjaihoz fűződő viszonyáról szól, és a színház első nagy sikerét, A nők iskolája című darab bemutatóját követő időszakban, 1663-ban játszódik.
A társulat tagjai egy közös lakásban élnek együtt a színház közelében, és a darab kezdetén A nők iskolájának teltházas előadásáról térnek haza, amely nem remélt bevételt eredményezett.
A nézők az első percekben megismerik, milyen elvek alapján működött Molière társulata: minden tag egyenlő pénzügyi részesedést kapott a napi bevételből, függetlenül a szerepétől. A társulat az aktuális problémákról a lakásban közgyűlést tart, amelyen mindenki, nők és férfiak szót kapnak a pénzügyekért felelős színész, az akkor alig 24 éves La Grange (Sébastien Pouderoux) irányítása alatt.
Az első felvonás a társulat mindennapi életéről szól: hogyan mostak, főztek, ettek, ünnepelték a gyerekek születésnapjait közösen a színészek. Molière (Clément Bresson) ekkoriban vette el Armande Béjart-t (Adeline d’Hermy), aki szintén a társulat tagja lett. Kiderül, hogy A nők iskolájának sikere olyan indulatokat és féltékenységet váltott ki a párizsi közéletben, hogy Molière két másik darabot is ír válaszul, A nők iskolájának kritikája és a Versailles-i rögtönzés című műveket.
A második felvonás az utóbbi, a király által megrendelt darab körül forog, amelyet úgy kell a társulatnak bemutatnia XIV. Lajos előtt, hogy soha nem próbálták el. A színészeknek néhány órájuk marad, hogy a fokozatosan teljesen széteső Molière instrukciói alapján megpróbálják pánikhangulatban, ugyanakkor sok humorral összepróbálni az előadást.
Julie Deliquet rendezése elsősorban a kollektív jelenetek természetességére koncentrál, és azt mutatja be, milyen fordulópontot jelentett a társulat életében az első nagy siker. Az előadás ugyanakkor a Comédie-Francaise mai társulata előtt is tiszteleg: a színészek olyan könnyedén és életszerűen keltik életre elődeiket és azok problémáit, mintha a saját életük alapján improvizálnának és idéznék Molière eredeti szövegeit.
A jubileumi évet záró előadás legfőbb üzenete, hogy az elmúlt négyszáz évben kevés dolog változott Molière házában, és a mai társulat tényleges örököse az alapító színháznak, amelynek egyszerre hierarchikus, ugyanakkor demokratikus működését a mai napig megőrizte.
A Molière házának is nevezett Comédie-Francaise a legtekintélyesebb francia színház, amely valójában 1680-ban, Molière halála után néhány évvel alakult meg, részben az ő elárvult társulatából. A nagy drámaírót a mai napig Patronnak, azaz Főnöknek nevezik az intézményben, és nem múlhat el évad anélkül, hogy ne játszanák valamelyik darabját. Idén, a jubileumi év tiszteletére kilenc művét tűzték műsorra.
A Jean-Baptiste Poquelin néven 1622. január 15-én született és 51 évet élt Molière több mint harminc darabot és úgynevezett balett-komédiát írt, amelyek főszerepeit maga alakította, mégpedig hatalmas sikerrel. Neki köszönhető, hogy a francia színjátszásban a vígjáték a tragédiával egyenértékű színpadi műfajjá nőtte ki magát. Szatirikus művei több száz év után is élesen hatnak. A Comédie-Francaise könyvtárában őrzött dokumentumokból az is kiderül, hogy Molière már életében európai hírű szerző volt, és számos külföldi társulat adaptálta máig érvényes, sokrétű darabjait.
