Új versciklus került elő a 2019-ben elhunyt Tandori Dezső író, költő, műfordító hagyatékából a közelmúltban.
A Korántsem farsangi tőrmellékek című, eddig sosem látott, hat versből álló ciklus 2006-ban született és különlegessége, hogy részben Mesterházy Balázs költőhöz írta – mondta Tóth Ákos, Tandori Dezső hagyatékának gondozója kedden.
Tóth Ákos beszámolt arról, hogy a versciklusról szóló tanulmánya az újonnan előkerült versekkel együtt a Jelenkor irodalmi folyóirat legújabb számában jelent meg.
Tandorira egyáltalán nem volt jellemző, hogy verses kritikát írjon bárkiről, főként nem kortárs szerzőről, sőt, egy 2004-es írásában megfogadta, hogy élő költőről többé nem ír kritikát – hangsúlyozta.
Hozzátette, Mesterházy Balázs azonban olyan nagy hatást gyakorolt rá a 2006-ban megjelent, Szélen balzsam című kötetével, hogy a ciklus egyik versében Tandori megköszönte pályatársának munkáját és bátorságát, miután elküldte neki a könyve egy példányát.
Tóth Ákos szerint a Szélen balzsam című kötet fő vonzerejét az Eminem-rajongó Tandori számára nemcsak a kötet egyik ciklusát adó Eminem-átiratok jelenthették, de a kötet formailag szokatlan verseiben „a vállalt és poétikailag indokolt, kimunkált érzelmesség” olyan formái voltak megtalálhatóak, amelyek felkeltették szimpátiáját és kiváltották elismerését.
A nyelv és az érzelmek viszonya kapcsán Tandori Szép Ernőt és Pilinszky Jánost említi a versciklus első versében, fiatal kollégáját, Mesterházy Balázst „imponáló költészettörténeti analógiák” sorában helyezve el, Pilinszky moll változataként, azaz szomorkásabb, drámaibb, de lágyabb hangvételű párjaként aposztrofálja – jegyezte meg a hagyaték gondozója.
A közlemény idézte Mesterházy Balázst, aki úgy vélte: „a költő a szavakból él, de vannak olyan helyzetek, amikor nem lehet mit mondani. Ilyen az, amikor előkerül egy ilyen nagyívű hagyatékból származó verses kritika Tandori Dezsőtől.”
Tandori Dezső
Korántsem farsangi tőrmellékek
I. Szélről (részlet)
Mesterházy Balázsnak
Ahogy Szép Ernő, hogy „Néked szól”, nékem szólt,
valami töredéke ennek
így szólt velem Mesterházy Balázs
újmesternek, vagy nem is oly új
ő, és érzelmekkel bizonyít
egy ily korban, mely mintegy – bár békés –
géppel száll fölénk és nem tudja, e kor, igen.
Akkor ő föléje megy a Napnak, mint mondja,
meggyűrt és aranyló csomagnak, és Pilinszky is ő, mollban,
mert hol van a törődött kézfej, a megfagyott, gyűrt sár,
szabadon idézem. Ah, Mesterházy Balázs, Neked
hadd mondom el, könyved köszönve, merészséged a forró
érzelmekkel, melyek a legjobb helyeken tárgyszerűek is,
és mert a J. A. éve véget ér, mire ez megjelenik, hadd
mondjam el álmom. A töltés kórói közt hevertem, és reccs,
hallottam a bokrok közül, mi ez, kis nyúl, gondoltam,
vagy komámasszony meg egy úr fog a zöldlevelesből
két iccényi mellől, szakkerment és horgel? Ha
valaki hallja aluvásom, tán horkoltam, horgeltem, bármi.
És hogy reccs, mondom.
