Baranyai László: Nők (körregény két kötetben) / Keresés; Kutatás – Dodeskaden Kiadó, 2022 – 364+368 oldal, kartonált kötés – ISBN 978-615-0144-74-0
Baranyai László (1943-) szépírói tevékenységére Pálfordult világ című regénye kapcsán figyeltem fel. Nyomon követve a regény sorsát erősen fájlaltam, hogy a könyv nem kapta meg a méltó figyelmet. Kor- és kórtünet, hogy az irodalmi művek népszerűsége – mint minden egyéb, ami a figyelem megragadásáról szól – ma elsősorban a reklámokon múlik, mert nincs az az olvasói figyelem, amely önmagában képes lenne egy könyv fölemelésére. Kár.
- A kereszténység igazából csak zsidó furfang?
- A fiú, aki megleste atyját szeretkezés közben
- Gondoljanak a gyermekeikre a zaklatók! – Baranyai László levele Radnóti Zsuzsának
- Mészöly Miklós és Polcz Alaine intim magánlevelezése sokakat feszélyez
- Éccakai őrjárat 1. – Horpad a sír
- …
Fogyasztói szempontból a NŐK című körregény kapcsán
sincsenek illúzióim – de jó lenne tévedni – hiszen egy kis kiadónál jelent meg a kétkötetes mű, s ráadásul a hozzáférési lehetőségek is korlátozottak. Pedig a NŐK egy kevésbé abszurd világban lehetne
az év botránykönyve!,
egy olyan regény, amikről kell és érdemes vitatkozni. Egy olyan könyv, amit sokan a pokolra kívánhatnának, míg mások harcosan védelmezhetnének. Ez a körregény lehetne egy irodalmi fordulat, egy szembenézés kiindulópontja. Mert Baranyai László – bélyegezzék művét obszcénnak vagy pornográfnak – nem árul zsákbamacskát.
Tabudöntő alkotás a NŐK,
hiszen középpontjában nők állnak, s témái között fontos szerep jut a szexualitásnak, a testiségnek, a szeretkezéseknek és – mondjuk ki – a baszásnak is. Ráadásul, ahogy azt a könyv címe is sugallja, a körregény a nőkre fókuszál, és nem az elbeszélőként megjelenő fiktív – és kicsit elmosódott – férfira. Szokatlan módon a hús-vér nők a könyv főszereplői, s férfi az, aki inkább csak (csak?) eszköz az író kezei között.
Furcsa, feloldhatatlan ellentmondás feszül
a magyar nyelv és a magyar irodalom között. Miközben állítólag mi, magyarok tudunk a legcifrábban káromkodni, s a nemi aktus és a nemi szervek leírására a szükségesnél is több szó áll rendelkezésünkre, azonközben az irodalom mintha nem tudna mihez kezdeni ezzel az eszköztárral. Hosszan lehetne meditálni az okokról, s nyilván szóba kerülne a prüdéria, a szemérem, az álszemérem és a képmutatás, ahogy a magasztosság álcája is… Tény, hogy a magyar írók pennája mintha összetöppedne akkor, amikor aktusra kerülne a sor.
Baranyai László rafinált regénye ebből
az enervált állapotból, ebből az össznépi irodalmi impotenciából próbál kikeveredni, kiutat mutatni. Bátor és becsületes vállalkozás, melynek sikeréről az olvasók és a Baranyait követő írók hosszú sora tanúskodhatna… ha a körregény eljutna az olvasókhoz, meg az olvasni képes írókhoz. (Érdemes lenne ilyen témájú irodalmi pályázatokat kiírni. Kár, hogy ez ma elképzelhetetlen!) Mert magyar előkép talán csak mutatóban van, Janus Pannoniustól, Kornis Mihály – Arthur Schnitzler nyomán írt – Körmagyarján és mondjuk Petri György néhány versén keresztül napjainkig.
Elképesztő mennyiségű testiség szorult a két kötetbe,
gondolhatja meghökkent az olvasó, de ha túljut az első meglepetésen (sokkon), s azt olvassa, ami le van írva, akkor rájöhet arra, hogy az arányok nem is annyira túlzók, mint amennyire ezt az érzetet keltik. Baranyainak nem kell karikíroznia ahhoz, hogy regénye elszakadjon a magyar irodalmi elvárásokról, s ezzel magára vonja az erkölcscsőszök és -rendészek haragját.
Jó apropó lenne a NŐK arra, hogy
társadalmi – de egyéni szinten is – elkezdjük rendbe tenni ásatag, molyos és mégis naftalinszagú elképzeléseket, amiket az olvasni tudó emberek zöme (is) az irodalom vagy akár a testiség kapcsán „normálisnak” tart. Jó lenne, ha legalább e tekintetben előre mennénk és nem hátra! ha létezik/létezhet még jó értelembe vett irodalmi provokáció, akkor Baranyai László körregénye, a NŐK a kisszámú üdítő példák egyike.
