ZANOX- Kockázatok és mellékhatások, magyar romantikus vígjáték , sci-fi, krimi, 85 perc, 2022.
Az Aréna Pláza gondolatától is viszolygok, mikor megtudom, hogy ott lesz a budapesti sajtóvetítés, de amint helyet foglalunk a hatalmas és felettébb kényelmes székekben, már el is felejtem az egészet. Kíváncsi vagyok az első nagyjátékfilmes Baranyi Benő munkájára, mivel még nem láttam tőle semmit, és ez a projekt is teljesen ismeretlen előttem. Várunk a vetítésre, és az jut eszembe, miközben a belépőjegyként kapott kicsinyített plakátképet próbálom besuvasztani a táskámba, hogy ha ez az utcán szembe jönne velem, hát én úgy elmennék mellette, mint a sicc. Kommersz, kissé tucatarcú, semmi jót nem ígérő plakát.
Ki gondolná, hogy mégis az utóbbi idők legjobb magyar filmjét takarja…?
A film entrée-ja csípőből beránt: egy buliból hazafelé tartó részeg lányt megtámad egy susnyásból előbújó késes figura, mire a lány szintén kést ránt. A dulakodásra az egyik panelház erkélyéről a mindenkori öreg bácsi elkezd a fiataloknak a munkáról szónokolni, meg arról, hogy korán le kell feküdni, ha dolgozni akar az ember, majd egy laza ugrással átveti magát a korláton, és lehuppan a fűre melléjük, mint egy fess akcióhős. A támadó eliszkol, az öreg úr pedig elmond még néhány szót a lány fölött arról, hogy mi hogyan volt régen. Érezni, hogy mindannyiunkat beszippant a jelenet, és alig várjuk, hogy a lehetetlenségek továbbra is megtörténjenek.
A környezet erőteljesen magyarországi. A film kezdetén ott ül Misi (Bálint Előd) a nagymamája konyhájában, vár az érettségijére. És mi pontosan tudjuk, hogy igen, ez pontosan az a konyha, azok a csempék, az a szag, az a redőny, hogy a mi nagymamánk is pontosan háromszor több bundáskenyeret sütne nekünk, mint amennyit a gyomrunk valaha is be tudna fogadni, hogy valószínűleg ő sem tartaná cikinek azt, hogy az utolsó pillanatban becsúsztassa őket egy nejlonzacskóba és a kezünkbe erőltesse. A film nagyon jól bánik ezekkel a pillanatokkal. Végig megőrzi a „magyarkodó” humortól mentes őszinteségét, soha nem esik bele azokba a csapdákba, amik az érettségi, az első szerelem vagy az első csók megjeleníthetőségei körül szoktak ólálkodni.
A sztori kellően izgalmas. Misi egy pánikbetegségekre kitalált kísérleti gyógyszert szed, aminek egyáltalán nincs semmilyen hatása rá egészen addig, amíg egy bizonyos piros orrú bácsi házi pálinkáját meg nem kóstolja a sürgősségin. Itt valami baromi jól ütemezett kaland veszi kezdetét, hiszen a főszereplő az alkohol hatására képes visszaugrani arra a pontra, ahol az utolsó pirulát bevette, azaz az érettségijének reggelére. Az ügyet bonyolítja, hogy a lány, – akiért a főhősünk évek óta odavan (Erdős Lili), és aki szintén fülig szerelmes Misibe – a film elején megjelenített késelős perverz muki miatt veszélybe kerül. Amikor a történet elkezdene a várakozásaink szerint alakulni, akkor egy-egy visszaugrással minden megváltozik. A kísérletet folytató orvos (Hatházi András) jelenetei is kifejezően üdítőek, az ilyen kísérletező patkánydoktorokhoz képest meglepően megnyerő alak. De hát mit ér egy jó sztori a megfelelő hős nélkül? A ZANOX olyan film, amelynek főszereplője alapvetően balfék srác, de szükségszerűen felnő a megpróbáltatásokhoz. Misi, ha kell, akkor igenis elmegy a bankettre, igenis ágyba viszi szíve hölgyét, vagy leveri a söröskorsóval azt, akit kell.
Mindez szükségszerűen és organikusan történik, sosem lehet a filmet rajta kapni azon, hogy valamit csak úgy odarakott volna, vagy nem a történetből magából következő fordulatokat használ. A mellékszereplők zseniálisak, minden egyes alak hitelesen néz ki, és bizony örülünk, hogy nem az unásig elkoptatott arcokat kell néznünk a vásznon.
Bátor rendezés egy bátor forgatókönyvből, ezt gondolom, miközben nézem Misit, ahogy a szorongó, pánikrohamot kapó srácból a szemünk előtt válik a panelházak világából kinövő szuperhőssé. Kliséktől mentes, abszolút szórakoztató mozi lett a ZANOX, nem mellesleg néha annyira vicces, hogy alig bírjuk abbahagyni a röhögést, hihetetlenül eredeti pofákat vonultat fel, tök jó filmzenéi vannak, bájos fiatalokkal találkozunk, és bizony egy nagyon ígéretes filmrendezővel.
