Maranello kicsi, de a Ferrari nagy
Olaszországban létezik két elég kicsi, ám annál híresebb város. Az egyik a Vatikán, a pápák székhelye, a másik pedig Maranello, a Ferrari otthona. Luigi Zironi polgármesterrel beszélgettünk erről a kiemelt státuszról, mennyire van náluk kolbászból a kerítés (is). (Méhes Károly író Maranellóban járt.)
– Ez egy különös szimbiózis – kezdte a 48 éves városvezető a fejtegetését. – Ezen a kis településen itt van nekünk egy nagy hagyományokkal rendelkező, hírneves gyár. Már szinte az egész város a Ferrarira épül, vagyis köréje, mert a gyár egyre csak növekszik. Nyilván, ez a kapcsolat nem csupán fizikális, hanem nagyon is lelki, hogy úgy mondjam, szívbéli. A maranellóiak, ha a Ferrariról beszélnek, csak úgy mondják: – Mi…, mintha ők is ennek a széles kiterjedésű családnak a tagjai lennének, noha nem mindenki dolgozik a Ferrarinál. Általános vélemény az is, ha a Ferrariról van szó, akkor egyben Maranellóról is szó van, és persze Olaszországról. Egyszóval, mi nagyon büszkék vagyunk a Ferrarira, ami persze egyfajta felelősséget is ró ránk.
– Enzo Ferrari 1898-ban a közeli Modenában született, ahol szintén ápolják a kultuszát – jelent ez a két város között egyfajta versengést?
– Ha a világ autógyártásában és motorsportjában való vezető szerepünket komolyan vesszük, csapatban kell gondolkodnunk, a két városnak egységet kell alkotnia, nem pedig versengenie. Ez a szövetség különösen jó esélyeket biztosít számunkra, hogy szembe nézzünk a kor kihívásaival, már ami szűken véve az autóipart illeti, például a benzines motorokról az elektronikusra való átállást. Ez közös célunk, azzal együtt, hogy mi olaszok általában nagyon ragaszkodunk szülővárosunkat, lakóhelyünket.
– Szinte minden maranellói családban akad valaki, aki a Ferrarinál dolgozik. De vajon milyen egyéb gazdasági tényezők vannak Maranellóban, kicsit a nagy nevű gyár árnyékában?
– Amikor Enzo Ferrari 1944-ben Modenából Maranellóba költözött, ez egy csöndes mezőgazdasági városka volt. Ferrari azonban tett valami fontosat: iskolát alapított. Akkor született meg a ma ismert Maranello, mert a parasztok, gazdák gyerekei már mérnökök, szerelők, munkások lettek, ami sokkal jobb megélhetést biztosított a családjaiknak. Ma a 17 ezer lakosú Maranellóban 4500-an dolgoznak a Ferrarinál, ami mellett sok olyan kisebb gyár, üzem van, ami amúgy szintén autóipari beszállító: alkatrészeket készítenek, fényezéssel foglalkoznak vagy épp a Forma-1-es részleg számára gyártanak nagy szaktudást igénylő, precíziós high-tech darabokat. Itt 100-200 főt foglalkoztató munkahelyekre kell gondolni. És persze nem hagyhatom említés nélkül a kerámiaipart, ami az egész környéken elterjedt és a világ élvonalába tartozik. Úgyhogy szerencsésnek mondhatjuk magunkat, ezek az iparágak prosperálnak, sok pénzt hoznak. Az olasz ipart tekintve ott vagyunk a pole position-ban!
– A Ferrarihoz rendre érkeznek a hírességek: királyok, hercegek, filmsztárok, sportolók. A városvezetés számára mit jelent mindez, találkoznak is velük?
– Azzal kezdem, hogy nagyon jó a kapcsolatunk a Ferrari vezérkarával. A cég elképesztően kivette a részét a bajok megoldásából a pandémia idején, nagyon sokat segítettek Maranello lakosainak, hogy megőrizhessék egészségüket és biztonságban érezhessék magukat. Ez az időszak nagyon összekovácsolt bennünket. Ettől függetlenül, ha a Ferrarihoz egy-egy különösen fontos vendég, vevő érkezik, az számunkra inkább feladatot jelent, mint „élvezetet”. Elvárják a lehető legmagasabb szintű diszkréciót és biztonságot, akár az emberekkel való találkozás vagy a közlekedés terén. Érthető módon a Ferrari vevőik érdekeit szem előtt tartva többnyire nem ad ki információt a vendégeiről.
– Mennyire befolyásolja a maranellóiak hangulatát a Forma-1-es csapat teljesítménye?
– Úgy fogalmaznék, hogy itt senkit sem untatna, ha a Ferrari nyerné az összes futamot! A legendás Schumacher-korszak után megint valami hasonlóra várunk – akkor sem panaszkodtunk, hogy bealudnánk a versenyeken. Hátha megint lesz ilyen! Maranellóban amúgy is elég sok látogató, „zarándok” jön, de amikor jól megy a Forma-1-ben, érezhetően megnő a turisták száma, akik látni akarják azt a helyet, ahol a legenda megszületett. Aztán elámulnak, milyen kisváros vagyunk. De az autók mellett jó szívvel ajánljuk a helyi ételek, italokat és a csodás Reggio Emiliai-táj szépségeit!
