Tarasz Sevcsenko: Végrendelet
Ha meghalok: tágas mezőn
vessétek az ágyam,
egy kurgánnak magasában,
édes Ukrajnámban,
hol a füves messzeséget
véges-végig látom
és hallgatom, hogy a Dnyeper
mint zúg a lapályon.
Ha majd hallom: hogy özönöl
az ellenség vére,
ha majd ömlik Ukrajnából
a tenger kékjébe –
akkor fel az égig szállok
s a küszöbig ott fent,
hálát adni. Hanem addig
nem ismerek istent.
Keljetek fel, zúzzátok szét
valamennyi láncot,
zsarnok-vérrel öntözzétek
a szent szabadságot.
S akkor majd a nagy családban,
csendes szóval hordozzátok
szabad, új családban
nevem a hazában.
(1845)
Fordította: Weöres Sándor
