Bródy János az alábbi dalt tette közé a magyar költészet napjára a Facebookon, a dalt a cikk alján lévő linken hallgathatod meg.
Akit a hazája nem szeretett
Mikor világra jött Budapesten, már írták a törvényeket
Melyek kimondták róla, hogy másokkal egyenlő nem lehet
És a hátsó padban ülve kellett megtanulnia
Hogy az igazság szabaddá tesz, de neki nem lehet igaza
És látta, hogy miként vadult meg sok elbódított fiatal
Amikor délibábot festett az égre az ősi dicső diadal
És hiába szólt: Hé emberek, a szakadék felé megyünk
Az volt a válasz: Áruló, aki nem tart most velünk
Lesz ez még így se, mondta, én nem tartok veletek
És komédiának nézte a tragikus helyzetet
Lesz ez még így se, mondta és keserűn nevetett
Aki a hazáját nagyon szerette, de kit a hazája nem szeretett
Szerette volna hinni, mikor az ország felszabadult
Hogy egy szebb jövő felé tart, és nem tér vissza a múlt
De homlokán volt a bélyeg, hogy másként gondolkodó
Egy szabad szellemű polgár, aki sose lesz alattvaló
Lesz ez még így se, mondta, én nem hajtok fejet
Vétkesek közt cinkos és néma nem lehetek
Lesz ez még így se, mondta, de nem menekülhetett
Aki a hazáját nagyon szerette, de kit a hazája nem szeretett
És a szakadék szélén állva megint szól a harsona:
Ez a világ a lehető világok legjobbika
És áruló, ki a szebb jövőt másként képzeli el
És ellenség lesz mindenki, aki kételkedni mer
Lesz ez még így se. ideje észhez térnetek
Aki a bálvány körül táncol, azon én nem segíthetek
Lesz ez még így se, mondta és keserűn nevetett
Aki a hazáját nagyon szerette, de kit a hazája nem szeretett
