A Pannon Filharmonikusokat többek között azért is lehet nagyon kedvelni, mert komoly figyelmet fordítanak közönségük igényeire, azt is mondhatnánk, lesik óhajaikat. Most egy olyan, rendhagyó koncerttel kedveskednek a hallgatóságnak, amelynek műsorát az általuk beküldött kívánságok alapján állították össze a március 5-i estre. A Mozart, Haydn és Dvořák műveiből álló előadásukat Dobszay Péter Junior Prima díjas karmester és orgonaművész vezényli, aki világszerte ad koncerteket. Karmesterként a szakma alapjait Hamar Zsolt vezetésével sajátította el, aki kilenc éven át töltötte be a Pannon Filharmonikusok zeneigazgatói tisztét. Dobszay Péterrel beszélgettünk.
Kezdjük a beszélgetésünket a Pannon Filharmonikusokhoz fűződő kapcsolatával!
Két koncertem volt eddig a zenekarral, és nagyon jó emlékeket őrzök róluk. Ezen kívül Zeneakadémista koromban több olyan produkciójuknál is hospitáltam, amelyben ugyan nem vettem részt aktívan, de az éppen dolgozó karmester keze alá dolgoztam, és így megfigyelhettem a munkamódszereiket. Később, a 2017-es karmesterverseny döntőjében is vezényelhettem őket. Nagyon jó véleménnyel vagyok arról a szakmai munkáról, ami náluk folyik. Ezért nagy öröm, hogy újra együtt dolgozhatunk.
Karmesterként egyik mesterének Hamar Zsoltot tartja, aki kilenc évig volt a zenekar vezető karmestere és művészeti igazgatója. Ma is élő ez a kapcsolat?
Igen, már más formában és intenzitással, de tartjuk a kapcsolatot. Nagy öröm volt, hogy meghívhattam őt Székesfehérvárra, az Alba Regia Szimfonikus Zenekarhoz, amelynek művészeti vezetője vagyok.”
Támogatja-e a karmesteri munkáját az, hogy orgonaművészként is tevékenykedik?
Mindenképpen. Azt gondolom, hogy a harmóniákban, akkordokban való gondolkodás, a zenei polifóniák átlátása, a fúgajáték mind nagyban segítik a zenekari tevékenységet. Ezen kívül az orgona színgazdagsága is sok dologban emlékeztet arra, ahogyan a zenekaron belül a hangszíneket alakítjuk, egységesítjük és színezzük. És nem utolsó sorban az, hogy – ez ugyan nem az orgona sajátossága, hanem bármelyik hangszernél igaz lenne -, én egy gyakorlati muzsikus is vagyok. Ezért pontosan tudom, hogy milyen órákon át gyakorolni minden nap, hosszú éveken keresztül. Ez, azt hiszem, elengedhetetlen ahhoz, hogy hangszeres művészekkel dolgozhassam és értsem is az ő életük működését.
Ön szerint mitől tud ennyire örökzöld lenni Mozart és Haydn zenéje?
Két vitathatatlanul nagy óriásról van szó, akiknek a zenéje fölött egészen egyszerűen nem múlik el az idő. Az a tisztaság és rend, ami az ő zenéjüket jellemzi, az az ötletgazdagság, invenció, és az a humor, azok az emberi érzelmek, amelyek műveikben megjelennek, egészen időtlenek. Az emberek életkörülményei változnak ugyan a korukkal, de maguk az emberek érzéseikkel, érdeklődésükkel mindig emberek maradnak, és ez teszi lehetővé, hogy hál’ Istennek ma is értjük Mozartot és Haydnt, műveiken keresztül ma is szólnak hozzánk.
Ha a szavazás időtartama alatt tippelni kellett volna az eredményre, Mozart és Haydn szerepeltek volna-e az ötletei között?
Mozart mindenképpen. Haydn, érdekes módon, úgy látom, hogy kevesebbeknek nagy kedvence. Talán Mozarthoz képest az ő zenei világában van még egy olyan sajátosság, amit nem egyszerű megfogalmazni. Ez is összefügg a humorral, a látszólagos formai egyszerűséggel, de erre talán kevesebben vevők, ám akik igen, azokat teljesen képes elvarázsolni.
Fel tudja-e idézni az első találkozását Mozart és Haydn zenéjével?
Mozartra biztosan emlékszem. Egyrészt a Varázsfuvolát kiskoromban hallottam, illetve bakelit lemezen volt egy Requiem felvételünk. Egyik este már le kellett feküdnöm, amikor Édesapám a nappalinkban feltette a lemezt, és leült meghallgatni. Innen érkeztek meg hozzám egészen halkan, a csukott ajtón keresztül ezek a hátborzongatóan gyönyörű dallamok. Hunyorogva kijöttem a szobából, Édesapám egyből értette, hogy mi történik, ezért nem is küldött vissza, hanem néhány tételt együtt hallgattunk meg. Haydn később érkezett meg az életembe, bár valószínűleg gyermekkoromban hallhattam tőle szimfóniákat, zongoraszonátákat, de mivel ezek nem szöveges darabok, nehezebb őket felidéznem. Viszont legkésőbb, amikor a zongoratanulmányaimat elkezdtem, akkor biztos, hogy találkoztam vele is.
Sokat járja a világot. Elmondható, hogy nemzetközi trend is ennek a két zeneszerzőnek a népszerűsége?
Mindenképpen. Általában elmondható, hogy a német és az osztrák zene nagyon uralja a világ zenekarainak és előadóművészeinek a műsorszerkesztését. Nem nagyon látok olyan területet, ahol ez a két szerző bármilyen szinten is háttérbe szorulna.
Dvořák IX. szimfóniáját több alkalommal vezényelte már. Karmesterként is igaz, hogy minden előadás más és más, mindegyik tud új élményt adni az Ön számára is?
Teljesen igaz. Egyrészt ezeken az előadásokon mindig más zenekart vezényelek. Így a zenekarok, a koncerttermek, a körülmények, a lelkiállapot és a közönség is mindig teljesen más. De ha elvonatkoztatok mindezektől a kézzelfogható dolgoktól, akkor azt gondolom, hogy a karmester, az előadóművész érik és formálódik. Egyre több időt tud eltölteni magával a kottával, és már az előzményekre támaszkodó tudással tud ránézni egy darabra. Ha kimarad néhány év két előadás között, akkor friss szemmel az addig rejtve maradt dolgokat is észre lehet venni.
A IX. szimfónia vegyes hangulatú mű, a városi életet, az amerikai folklórt és a szláv táncmotívumokat egyaránt idézik a tételei. Van-e olyan része, amely különösen közel áll Önhöz?
Az egész szimfónia közel áll hozzám, nagyra tartom ezt a művet. Nem gondolom, hogy túl lehetne játszani. Dvořák stílusában tetten érhető a sokféle forrás felhasználása, és mégis az ő zenei nyelvében ezek teljesen egységes egésszé olvadnak össze. Ennek a szimfóniának a dramaturgiája, a formája, az ötletgazdagsága, mindezek az organikus egységbe olvasztott különböző zenei források mindenképpen mérföldkövet jelentenek Dvořák életművében és az egész zenetörténetben is.
Milyen feladatok várnak Önre ebben az évadban?
A június végéig tartó időszak sok szép feladatot tartogat a számomra. A legfontosabb a tevékenységeim közül az, hogy az Alba Regia Szimfonikus Zenekarnak a művészeti vezetőjeként és vezető karmestereként működöm. Hamarosan az első évadom végére érek, tavaly májusban kaptam a megtisztelő felkérést. Az együttessel intenzíven dolgozunk az évad második felében, sok koncertünk lesz, ennek keretében gyönyörű feladatok várnak rám. Március folyamán kilenc alkalommal vezénylek majd az Operában egy előadást, amelyben Mozart: A színigazgató és Menotti: A telefon című darabjait hallgathatja meg a közönség. A Szolnoki Szimfonikusokkal lesz egy bérletes koncertem, A hős és a hatalom című előadás keretében Schubert, Schumann és Beethoven műveket vezényelek majd. Április folyamán tanítok a Zeneakadémián, kortárs kamarazenét és ensemble vezénylést. Az Operettszínházban is vannak folyamatban lévő előadásaim. Tavaszra kaptam felkérést a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarától is, de az a koncert végül csúszik egy évet.
Úgy tudom, kedveli a Balaton vidékét. Lesz-e lehetőség itt töltendő szabadidőre is?
Igen, nagyon szeretem az ottani tájat, az egész környék a szívem csücske. Szenvedélyem a vitorlázás és hál’ Istennek a családom sem ellenkezik ez ellen, sőt, a gyermekeim teljesen átvették a lelkesedésemet. Ezért úgy nyaralunk, hogy kibérelünk egy hétre egy olyan hajót, amelyen aludni is lehet, és azzal járjuk a Balatont, mindig más kikötőben éjszakázva. Szerencsére már biztos, hogy erre idén is lesz lehetőségünk.
Mivel ajánlaná a közönségnek ezt a koncertet?
Bízzanak a saját választásukban, mert az emberek többsége nyitott ugyan új javaslatokra, de tudja saját magáról, hogy minek örül. Nagyon szép dolog szerintem, hogy a Pannon Filharmonikusok ezt ilyen formában figyelembe vette, kutatta, összegyűjtötte és összeállította. Biztos vagyok benne, hogy nem tudnak melléfogni ezzel a programmal, hiszen óriási merítésből maradtak fenn a szavazatok, kérések alapján ezek a választások.
