Vámos Miklós Facebook-oldalán írta le kifejezhetetlen érzelmeit az orosz-ukrán háborúról:
Sokszor figyelmeztettek már, hogy fotó nélkül fabatkát sem ér a FB-poszt. De se kép, se hang nem fejezi ki, amit érzek, most, hogy kitört a HÁBORÚ. Innen nem is olyan messze.
Legjobban az fáj, hogy az úgynevezett szankciók, amelyeket az EU és az USA bevezet, nem mentik meg a gyerekeket, a nőket, az öregeket, azaz a legkiszolgáltatottabbakat, sem Ukrajnában, se másutt.
Miféle világ ez? Miért nem elég gyors, ahogyan az emberiség a klímaválsággal elpusztítja önmagát? Kell még ehhez a korszerű haditechnika kipróbálása is? Mi lesz velünk, ha kontrollálhatatlan elmék hozzák meg helyettünk a végzetes döntéseket?
Felelősnek érzem magam, de nem tudom, mit kéne tennem. Maimonidész (ő állítólag a tévelygők útmutatója) szerint a csönd is ima. Térdet s fejet hajtok, elnémulok. Némán próbálok könyörögni érettünk.
