Tűnődések 10. – Török Gábor banánja
Dilemmáink kínjában, avagy embert próbáló kérdések a reggeli zoknik és a nemzetközi glóbusz szférájából. Egy író, olvasó, gondolkodó, és kalkuláló ember tűnődései arról, hová tart századunk, mit vigyünk magunkkal, mit hagyjunk el, és hány cukorral igyuk a reggeli kávét. Filozofikus szemlélődés a kultúra, a gazdaság, a zoknik, a tőzsdék, a kávéscsészék, no és nem utolsósorban a könyvespolcok világából. Eheti téma: Török Gábor banánja.
A rendszerváltás utáni magyar politikai élet már-már veteránnak számító elemzője, a legendásan „egyrészt-másrészt” Török Gábor néhány éve írt egy remek könyvet. Címe: A lakott sziget.
Könnyed stílusban tárja az olvasó elé a politika mibenlétét, fontosságát, és az életünkben betöltött megkerülhetetlen szerepét. Belefáradtak már sokan a témába, tudom, legyintenek unottan, vagy hőbörögnek indulatosan a politika hallatán, de higgyék el, Török Gábor egyrészt színesen tálalja a témát, másrészt tényleg elgondolkodtatóak a sorai. Már az elején is, amikor rögtön a kétkedőknek üzen:
„Aki azt gondolja, hogy a politika valami távoli, megfoghatatlan, a saját életére semmilyen hatással nem bíró jelenség, az képzelje el azt a helyzetet, amikor hirtelen tizedmagával egy lakatlan szigeten találja magát. Ahol már az első este dönteni kell arról, hogy a korlátozott erőforrásokat – mondjuk, a szigeten található öt banánt – ki, mikor és hogyan egye meg.”
Itt állunk tehát páran a lakatlan szigeten, és arra kéne megoldást találni, mit is csináljunk a banánnal.
Bástya elvtárs már próbálkozott magyaros innovációval, kicsit sárga lett, kicsit savanyú, de büszkék lehettünk rá, feszítve, egyenruhában, nagyon is, aztán valamiért mégiscsak összeomlott a rendszer. Most pedig már harminc éve tanakodunk azokról a bizonyos banánokról. Kínzó dilemmák és súlyos félreértések történtek ez idő alatt. Mit tegyünk hát, hogy a következő évtizedeket jobban és bölcsebben használjuk fel? Olvassunk többet? Lássunk világot? Legyünk megfontoltabbak? Gondolkodjunk netán? Tanuljunk? Keressünk jó példákat? Mit tegyünk?
Ahogy kortyolom a reggeli kávét, azon tűnődöm sokszor, van-e remény. Vagy csupán édes illúziókat kergetünk? Aztán rájövök, hogy csak cukor kérdése az egész. Még egy extra kanál cukor a kávéba, és édesebb lesz rögtön minden. Legfeljebb a háziorvosnak nem szólok róla. Amiről nem tud, az nincs is!
Török Gábor viszont sok mindenről tud, érdemes rá odafigyelni.
Kiváló példákat említ könyvében a történelemből és a kultúrából: István, Koppány, Vazul, európai királyok, gondolkodók, filozófusok, irodalmi művek és filmsorozatok.
Végezetül egy fontos mondatot kiemelnék, aminek a jelenre vonatkozó aktualitását illetően minden olvasó eldöntheti, hogy számára ez ijesztő, vagy pedig örömteli.
Török Gábor, A lakott sziget, 16. oldal:
„A tanulság, amit levonhatunk a politika történetéből, és aminek megértésére talán a legnagyobb szükségünk is van, az az, hogy semmi sem tart örökké.”
