„Nem vette át Szakcsi Lakatos Béla a Józsefváros Díszpolgára címet. Az idén 78 éves Kossuth-díjas jazz-zongorista, zeneszerző az elismerést a „rendkívül kiélezett” politikai helyzetre hivatkozva utasította vissza, de azt mondta, hogy a 2022-es parlamenti választások után, ha ismét neki ítélnék a díjat, elfogadná azt”
„Én a politikán felül, vagy inkább kívül állok, és nem akarok a választás előtt semmibe se belekeveredni se a kormány, sem az ellenzék oldalán”
– magyarázta döntését Szakcsi Lakatos Béla a lapnak.
„Nekem megvan a saját politikai véleményem, de mivel művész vagyok, nem gondolom azt, hogy azt bárkivel meg kellene osztanom, legyen ez az én magánvéleményem”
– folytatta okfejtését a művész, aki szerint, ha elfogadja a díszpolgári címet, azt a látszatot keltené, hogy hagyja a nevét a politika által felhasználni.
„A politika ilyen. Tudom, hogy milyenek a politikusok, én már elég öreg vagyok ahhoz, hogy lássam, hogy ez hogy működik”
Arra a kérdésre, hogy vajon azért utasította-e el a díszpolgári címet, mert ezzel – tehát, hogy egy baloldali városvezetés által adott díjat elfogad – a regnáló Fidesz-hatalom szemében rossz pontokat szerez, és ezáltal megbízásoktól, fellépési lehetőségektől esik el, Szakcsi annyit mond:
„Én már eleget kaptam ettől a kormánytól, hogy mást ne mondjak, ott a Nemzet Művésze díj, amit 2014-ben kaptam. Az havonta egy viszonylag nagy összeget jelent, és annak ellenére részesültem ebben a díjban, hogy soha nem beszéltem senkivel, hogy én azt meg akarnám kapni.”
„Nekem megvan a saját politikai véleményem, de mivel művész vagyok, nem gondolom azt, hogy azt bárkivel meg kellene osztanom, legyen ez az én magánvéleményem”
Nincs mit csodálkozni, egy olyan kerület esetében, ahol az is előfordulhatott, hogy a zsidó SZDSZ még a cigányság kisebbségi önkormányzati képviseletét is, kirekesztően megkísérelte kisajátítani, privatizálni…
Igaz, sikertelenül! -mert a magyarság számára példamutató módon, az öntudatos cigányság keményen visszautasította a merényletet…
Tartózkodás, visszafogottság, közömbösség, érdektelenség, vagy éppen, mélyről jövő szívbéli utálat vegyül a napi politikát elfogadók közé, ki-ki felkészültsége, ismeretei, vagy ismeret-hiánya végett…
Az elemi erejű politikai primitívség említésre sem méltó, csak sokak jellemzője!
Példának említhetném, tömegjelenségként, hogy napi munkájukban jól teljesítő nők, kik, -nálunk jobban- otthon is helytállnak, szinte beteges reagálással utasítják el a politikai megnyilvánulásokat… Ugyan miért?
Az okok mélyre, nagyon mélyre vezethetők vissza…