Tűnődések 7. – Rossz szokások, és lényünk rejtélyes oldala
Dilemmáink kínjában, avagy embert próbáló kérdések a reggeli zoknik és a nemzetközi glóbusz szférájából. Egy író, olvasó, gondolkodó, és kalkuláló ember tűnődései arról, hová tart századunk, mit vigyünk magunkkal, mit hagyjunk el, és hány cukorral igyuk a reggeli kávét. Filozofikus szemlélődés a kultúra, a gazdaság, a zoknik, a tőzsdék, a kávéscsészék, no és nem utolsósorban a könyvespolcok világából. Eheti téma: Rossz szokások, és lényünk rejtélyes oldala.
Egyedül ültem a kocsiban, kezem a kormányon, szemem az éjszakai autópályán, a rádió pedig a legújabb slágereket játszotta. Suhantam a hosszú úton, forgalom alig, és belefeledkeztem az esti utazás hangulatába. Alattam az aszfalt, felettem a csillagok. Aztán ujjaim ütemesen dobolni kezdtek a kormánykeréken. Ismerős dallamok szóltak, el is kezdtem dúdolni a rádió ritmusos zenéjét. Honnan ismerem én ezt a dalt? Ki ez az előadó?
A különös férfihang egyre lendületesebben énekelt, ujjaim doboltak, az autó magányában pedig dúdoltam. Úgy éreztem, hogy ezer éve ismerem már ezt a zenét. De vajon honnan? A következő napokban sokszor visszaköszönt a dal más rádiócsatornákról is, aztán többet megtudtam az előadóról. Rá kellett jönnöm, hogy 2021 talán legnagyobb slágeréről van szó: Ed Sheeran, Bad Habits.
A pop-rock világában kevésbé vagyok járatos, így pontosabban utána kellett néznem ennek az egésznek, hiszen nem ment ki a fejemből a dal és az éjszakai utazás. Lenyűgöző adatokba botlottam: Ed Sheeran, 35 millió követő az Instagramon, 20 millió a Facebookon, 17 millió a Twitteren, és a hivatalos Youtube oldalán a dalt 4 hónappal a feltöltése után 200 milliószor látták és hallgatták. A rádiók lejátszásának adatait pedig már ki sem kerestem. Még mielőtt alaposan a mélyére mennénk ennek a zenének, hallgassuk meg a klippel együtt:
„Every time the sun goes down, I let you take control.”
– Valahányszor lemegy a nap, engedem, hogy átvedd az irányítást, szól a dal egyik sora. Kész szerencse, hogy az autópályán az éjszaka ellenére sikerült mégis megtartanom a kocsi fölötti irányítást, annak ellenére, hogy a nap már rég lement és rejtélyes sötétség ült a tájra. Van azonban, amikor kicsúszik kezünkből a kontroll, és akkor ijesztő lények kelnek életre. A világ kifordul önmagából és csak kapkodjuk a fejünket. Valami ilyesmiről szól számomra ez a klip.
Amikor a Tudat este elalszik, rejtélyes dolgok történnek. Az álmokról említést tesz a Biblia is, és a modern pszichológia is már egy jó ideje elkezdte felderíteni ezt a különös területet. Amikor a Tudat átadja a kontrollt a Tudattalannak, egy másik világba csöppenünk. Vámpírfogakkal találkozhatunk, repülünk, állatias embereket látunk, vagy emberies állatokat, és felborulni látszanak a fizika szabályai. Aztán azon kapjuk magunkat, hogy zilálva és izzadtan ébredünk az ágyban, miközben szívünk úgy zakatol, hogy majd kiugrik a helyéről.
„And I know I lose control of the things that I say.”
– És tudom, hogy elveszítem az uralmat a szavaim fölött, szól a dal egy másik sora. Igen, az álmainkban is olyan világban találhatjuk magunkat, amire még szavunk sincs. Nehezen tudjuk elmondani ami történt az álmokban, azt pedig még nehezebben tudjuk kifejezni, hogy lehet ez ránk olyan hatással, hogy izzadunk, sírunk, kiabálunk, remegünk, futunk, félünk, vagy egyéb fizikai tüneteket produkál a testünk. Természetesen vannak pozitív töltetű álmok is, de Ed Sheeran nem ezekről beszél most, hanem lényünk ismeretlen, rejtélyes és sötét oldalát mutatja be.
„My bad habits lead to wide eyes staring at space.”
– A rossz szokásaim semmibe bámuló tágra nyílt szemekhez vezetnek, ahogy azt megénekli.
Az éjszaka sötétsége és a nappal világossága váltogatja egymást életünkben. Lényünk tiszta és világos oldala párhuzamosan fut a rejtélyes és sötét dimenzióval. Magunkban cipelünk mélyen megbújó ismeretlen lényeket, amelyek alkalmanként előbukkannak és nem várt meglepetést okoznak. Nemcsak az álmainkban, hanem például stressz hatására is előjönnek, viták során, vagy depressziós korszakokban, szóval amikor a Tudat erős kihívásokkal néz szembe. Az az oldalunk bukkan elő ilyenkor, amitől talán mi magunk is megrettenünk. A vámpírfog életre kel és vérre szomjazik. Még a legártatlanabb virágszál típusú emberek is képesek ekkor a smiley-s lufikat kidurrantani, még a legbájosabb mosoly is képes a méregfogát kivillantani, még a legnyugodtabb utca is képes ekkor az őrület színhelyévé változni. De aztán eljön a reggel és a napfelkelte, és új reménnyel tölti be a várost. Világosság lesz, kellemes zene, derű és boldogság.
A hosszú út után lehajtottam az autópályáról, áthaladtam néhány alvó esti településen, majd beparkoltam az autóval a garázsba. Leállítottam a motort, és ültem ott még egy ideig magamban, csendben.
Írta: Séra András, a tűnődő Kolostor Őre
