Richard Strauss élete utolsó óráiban azt mondta, hogy a halál pontosan olyan, mint amilyennek zeneműveiben megkomponálta. Mindenszentek és Halottak napja ünnepéhez közeledve az ő egyik darabját is műsorra tűzték a Pannon Filharmonikusok. Azonban korántsem az ilyenkor megszokott programmal készül az emlékezésre a zenekar, ugyanis nem csak Pécsett október 29-én, hanem október 31-én a bécsi Musikvereinban is fellépnek néhány nap különbséggel. Az együttes nem csupán zenéjével vigasztal, magyarországi koncertjük előtt gyertyagyújtás és egy gyászterapeuta által vezetett beszélgetésen is részt vehetnek az érdeklődők. Bogányi Tibor vezető karmestert kérdeztük a két koncertről.
A koncert leírása hangsúlyozza ugyan, hogy nem választottak egyházi zenét, rekviemet a programba, de Mozart Szabadkőműves gyászzenéjét meghallgatva mégis az az érzése támad az embernek, mintha lennének rokon vonások ezzel a műfajjal. Távol áll ez a gondolat a valóságtól?
Mozart egyik különlegesen mély, misztikus művéről van szó: egy számára nagyon kedves barátja halálára írta a gyászzenét 29 évesen. Mozartnál ritkán hallható, hogy mennyire szenved, fáj a lelke, a könnyek is megelevenednek a pulzáló ritmikában. A hangszerelés is ritka: 3 basszet-kürt, kontrafagott mélyíti ezt a hangulatot. A zenemű azonban a legvégén egyetlen C-dúr akkordban végződik, ez hozza el a reményt, a feltámadást, egy új életet. Ugyanez a hangulat jellemzi Samuel Barber Adagioját is. Ezek a zenék mélységükben vetekednek a legmeghatóbb requiemekkel. Mindez azonban csak az egyik vonala a programszerkesztésnek.
És mi a másik?
A vendégszereplésünk a bécsi Musikvereinban. A 2020-ban lemondott, kétszer is áthelyezett koncertet most tudjuk végre abszolválni, 2 nappal a pécsi koncert után, október 31-én. Ezen kívül nekem még plusz két saját koncertem is elmaradt a Musikvereinban a pandémia miatt. Tíz éve Bécsben élek, a zenekarnak tíz éve vagyok a karmestere. A bécsi évek kontaktusai, úgy az együttesé, mind az enyémek egy nagyszerű kapcsolattá értek össze, amelynek köszönhetően a Musikvereinban többször is fellépünk.
Rendszeresen láthatja tehát ott Önöket a közönség.
Igen, és lényeges elmondanom, hogy ezek nem úgynevezett ”bevásárolt” koncertek, hanem a Musik der Meister sorozatnak vagyunk a meghívott zenekara, én pedig a meghívott karmestere. Ennek keretén belül lesz évente két fellépésünk. Ez most október harmincegyedikére esik, tehát a Halottak napi hétvégére. Ez tehát a másik oka a szokatlan programszerkesztésnek: a pécsi koncertünk másnapján indulunk és vendégszerepelünk az osztrák fővárosban.
Hogyan érintette a koronavírus járvány a zenekart?
Konkrét lemondások is tarkították az évadunkat, de a menedzsment kreativitásának és mobilitásának köszönhetően át tudtuk vészelni ezt az időszakot, sok koncertet streameléssel juttattunk el a közönségünkhöz. Természetesen sok tervünk átíródott. Ezek közül például egy nagyon fájó pont, hogy a Gyöngyösi Leventétől rendelt kantáta bemutatóját többször is le kellett mondani, de most harmadszorra is műsorra tudtuk tűzni, reméljük, el is játsszuk.
Meg kellett-e tapasztalniuk akár tragikus végkimenetelű betegségeket a zenekarban?
Szerencsére nem, nagyon ritkán volt egy-egy megbetegedésünk, úgy tűnik, a zene még ettől is megvéd! Ami számomra érdekes, hogy három országból tudom követni azt, hogy éppen hogyan reagál egy ország vezetése a pandémiás helyzetre. Magyarországon, Ausztriában és Finnországban is folyamatosan jelen vagyok.
A közönség lelkének gyógyításáról nem csupán zenével gondoskodnak. Egy koncert előtti beszélgetés is segíteni fogja a gyászfeldolgozást illetve gyertyagyújtás is lesz.
Nagyon sok olyan programelemünk van, amelynek során a közönséggel is próbálunk foglalkozni. Ez a mostani program személy szerint Graf Orsolyához köthető (a Gyászfeldolgozás Módszer® -t alkalmazó specialista, kommunikációs szakember –a szerk.).
Ezek szerint a közönség nem tért még vissza száz százalékosan a Kodály Központba.
Úgy látom, hogy egyelőre nehéz a visszatérés. Valami átíródott az emberekben, és sajnos a hírekből hallható folyamatos félelemben tartás is az ellen dolgozik, hogy az emberek a régi életüket tudják élni.
Karmesterként mennyire megterhelő egy olyan koncerten vezényelni, ahol a gyász, a búcsúzás áll a középpontban?
Azt tanultam a mestereimtől, hogy a mi tevékenységünk jobban kell hasonlítson egy szolgai tevékenységre: a zenét és a muzsikusokat ki kell szolgálni a vezényléssel. Ahogyan az Operában sem lehet meghalni minden este a Tosca során, pedig meg kellene, és a Carmina Buranaban sem repülök a mennyekbe, mert nem tudok még. Az érzelmek mellőzése természetesen nem mindig könnyű, de kívülállónak kell tudni maradni.
A repertoáron szereplő darabok között van-e olyan, ami ritkán hallható és különlegességnek számít?
Sibelius VII. szimfóniáját emelném ki. A zenéje tele van olyan elemekkel, amelyek a finn lélek rezdüléseire vetíthetőek vissza. Aki ezt érzi, az jól tud Sibeliust dirigálni. A 7. szimfónia a Mester utolsó szimfóniája: a mű egyetlen tételből áll, a zenei folyamat egy hatalmas lélegzet, egy bizonyságtétel és búcsúzás is egyben. Mindkét koncertre kitűnő választás.
Szabóki Tünde szopránénekesnő rendszeres fellépő a Musikverein színpadán.
Többször is összehozott már minket az élet. Tünde csodálatos művész, hiteles megszólaltatója Strauss Négy utolsó énekének. Aki ezt jól elő tudja adni, annak egyszerre végtelen hangszínskálával és erővel kell rendelkeznie.
Bécsben a program kiegészül Liszt Les Preludes című darabjával. Az évforduló indokolta ezt a kiegészítést?
Az évforduló egy ok, de a program végére szerettem volna egy főhajtást az egyik legnagyobb magyar zeneszerzőnek, továbbá magyar zenekar lévén kötelességünknek érzem magyar zene megszólaltatását is. Így a Musikverein-programunk sokszínű és mégis nagy egységet alkotó zeneműveket és zeneszerzőket vonultat fel: Mozart, R. Strauss, Sibelius és Liszt. Ez a műsor és a Pannon Filharmonikusok nemzetközi sikerre van ítélve.
